Maurice Maeterlinck meséje...
...egy favágó gyermekeiről, Mytylről és Tyltylről szól. Karácsony éjszakáján azt álmodják, hogy Berylune, az Alkonyi Tündér elküldi őket megkeresni a boldogság kék madarát. Berylune egy gyémántot ajándékoz nekik, amelynek segítségével beleláthatnak a körülöttük lévő dolgok lelkébe, a hallgatásra kárhoztatott Kutya és Macska pedig szavakba foglalhatja érzéseit. Útjuk során a gyermekeket az erdőben megtámadják az állatok és a fák, de a hűséges Kutya megmenti őket. A testvérek az Emlékezés Birodalmában felkeresik régóta halott nagyszüleiket. Eljutnak még az Éj palotájába és a Jövő Birodalmába is, ahol találkoznak az életre készülődő kistestvérükkel. Végül hazaérnek: anyjuk ébreszti őket. Megérkezik szomszédjuk, Berlingot néni (Berylune tündér), aki elkéri Tyltyltől a kismadarát, ezzel akarja felvidítani halálos beteg kislányát. Ekkor veszik észre, hogy a madár kék színű, és ez az a madár, amelynek keresésére indultak.
“A Kék madarat nem kell távoli országokban keresni. A Kék madár mindig velünk van, ha szeretjük egymást, és örülünk az élet legkisebb ajándékainak is. De mindig elrepül, ha bántjuk egymást, ha irigykedve figyeljük mások örömét. Mert a Kék madár maga a boldogság és kalitkája az emberi szív."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése