A képeslapokat elküldheted képeslapküldő oldalamról: Mesi képeslapjai
2012. december 28., péntek
Szilveszteri receptek
A babonák, néphagyomány szerint szilveszterkor tilos baromfihúst enni, mert hátrakaparhatja, ellenben disznóhúst ajánlott fogyasztanunk, mert előretúrja a szerencsét. Rántott húst azonban ne együnk: szerencsét különösen csak a fül, a farok, a köröm és a csülök hozhat.
A lencsét január 1-én első étkezésként kell enni, aki így tesz, annak az év során soha nem lesz üres a pénztárcája. Ugyanolyan szerencsehozó még a köles vagy a rizs. Néhány jó tanácsot követően máris készülhetnek a finomabbnál finomabb szilveszteri receptek, ételek, koktélok, illetve szilveszteri sütemények.
Szilveszteri bólé recept
Elkészítés: 1-1 üveg őszibarack- és meggybefőttet öntünk a bóléstálba, adunk hozzá még sok-sok kockára vágott gyümölcsöt, amelyeket meglocsolunk 1 deci vaníliás cukorral, fahéjjal és szegfűszeggel ízesített konyakkal. Egy éjszakán át lefedve, hűtőben pihentetjük, majd hozzáadjuk a fehérbort, illetve fogyasztás előtt a tetemes mennyiségű édes pezsgőt.
Csülök cipóban sütve
Hozzávalók: 1 kg liszt, 2 füstölt csülök, 2 dkg élesztő, só
Elkészítés: A csülköket megfőzzük, majd leszedjük a csontról. Fél kg lisztet, élesztőt 1 dl langyos vízzel összekeverünk és kelni hagyjuk. Majd a maradék lisztet is hozzáadjuk. Ezután belekeverjük a sót, kevés vizet, bedagasztjuk, és kelni hagyjuk, majd kinyújtjuk megtöltjük a csülökkel, cipókat formálunk, és megsütjük őket.
Kaszinótojás
Hozzávalók: 6 keménytojás, 50 dkg franciasaláta, 1 kis fej hagyma, kolbászkrém, gulyáskrém, mustár, pizzakrém, majonéz, tejföl, citromlé, zselatin
Elkészítés: A keménytojások alját le kell vágni és kiszedni a sárgáját egy tálba. A levágott fehérjét bele lehet tenni a franciasalátába. A tojássárgáját keverjük ki két-három kávéskanál kolbászkrémmel, gulyáskrémmel, pizzakrémmel, mustárral, majonézzel. Ízesítsük fehér- és fekete borssal, citromlével, reszelt hagymával. Töltsük bele a tojásokba a krémet, majd állítsuk bele a tojásokat a franciasalátába. A maradék töltelékből tegyünk félre egy kávéskanálnyit, a többit keverjük simára egy-két evőkanál tejföllel. Fél deci langyos vízben oldjunk fel két kávéskanál zselatint, majd melegítsük folyamatos keverés mellett. Mielőtt éppen felforrna, keverjük bele a tejfölös töltelékbe. Ha lehűlt, kenjük be vele vékonyan a tojásokat, majd tegyük hűtőbe. Az öntetet is hűtsük, de folyamatosan ellenőrizzük, kevergessük. Ha bőrösödni kezd a teteje, kiskanállal szedjük a tojásokra, vigyázva, hogy ne sok menjen mellé, és mindenütt bevonjuk vele a tojásokat. Díszítésként a félretett töltelékből nyomjunk kis pöttyöt a tojások tetejére.
Kocsonya - sertésből
Hozzávalók: 1-1,5 kg vegyes, bőrös sertéshús (csülök, köröm, farok), 50 dkg sertéscomb, 15-20 szem szemes bors, 5-6 gerezd fokhagyma, 2 szál petrezselyemgyökér, 1 szál sárgarépa, 1 fej vöröshagyma, só, pirospaprika, őrölt pirospaprika
Elkészítés: A bőrös húst alaposan megtisztítjuk, késsel megkaparjuk, megmossuk (ha lehetőségünk van rá, lángon megperzseljük), majd feldaraboljuk. A színhúst megmossuk, 2-3 darabba vágjuk, és a bőrös hússal együtt feltesszük főni annyi vízben, hogy jól ellepje. Rövid ideig főzzük. Ezután hozzáadjuk a megmosott vöröshagymát héjastul és az egész borsot teatojásba téve. A petrezselyemgyökeret és a sárgarépát megtisztítjuk, megmossuk, hasábokra vágjuk, és a húshoz adjuk. Kissé megsózzuk, majd lassú tűzön, fedő alatt 2-3 órán át főzzük. Ha a hús megpuhult, kivesszük a teatojást, a hagymát, a petrezselyemgyökeret, a sárgarépát, és a lé tetejéről a zsírt leszedjük. A színhúst feldaraboljuk, a bőrös húst kicsontozzuk, és 6-8 tányérba elosztjuk. A levet rövid ideig ülepedni hagyjuk, majd a tányérokba szűrjük a húsra. Kb. 1-1,5 óra elteltével a tetejét ízlés szerint megszórhatjuk pirospaprikával, vagy őrölt erős paprikával. A teljes dermedéshez 2,5-3 óra szükséges. A kocsonyát tálalhatjuk úgy is, hogy a kicsontozott bőrös húst és a feldarabolt színhúst egy lapos jénai tál aljára egyenletesen elosztva szétterítjük. Erre öntjük a leszűrt levet, és hagyjuk kihűlni, megdermedni. A dermedés után a kocsonya szépen szeletelhető lesz.
Korhely bableves
Hozzávalók: 25 dkg bab, 40 dkg savanyúkáposzta, 40 dkg marhalábszár, 1 hagyma, 2 gerezd fokhagyma, 1 babérlevél, 1 sárgarépa, 1 petrezselyemgyökér, 1 ek pirospaprika, 1 kk köménymag, 4 ek olaj, só, bors
Elkészítés: A babot főzés előtt egy nappal vízbe áztatjuk, majd leszűrjük, felöntjük egy liter vízzel, hozzáadjuk a fűszereket, és ha már félig megpuhult, hozzáadjuk az olajon pirított, kockákra vágott húst, és hagymát. Ha kezdi elfőni a levét, utántöltjük, és a főzés vége előtt, a felaprított savanyúkáposzta, zöldségek is a levesbe kerülnek.
A lencsét január 1-én első étkezésként kell enni, aki így tesz, annak az év során soha nem lesz üres a pénztárcája. Ugyanolyan szerencsehozó még a köles vagy a rizs. Néhány jó tanácsot követően máris készülhetnek a finomabbnál finomabb szilveszteri receptek, ételek, koktélok, illetve szilveszteri sütemények.
Szilveszteri bólé recept
Elkészítés: 1-1 üveg őszibarack- és meggybefőttet öntünk a bóléstálba, adunk hozzá még sok-sok kockára vágott gyümölcsöt, amelyeket meglocsolunk 1 deci vaníliás cukorral, fahéjjal és szegfűszeggel ízesített konyakkal. Egy éjszakán át lefedve, hűtőben pihentetjük, majd hozzáadjuk a fehérbort, illetve fogyasztás előtt a tetemes mennyiségű édes pezsgőt.
Csülök cipóban sütve
Hozzávalók: 1 kg liszt, 2 füstölt csülök, 2 dkg élesztő, só
Elkészítés: A csülköket megfőzzük, majd leszedjük a csontról. Fél kg lisztet, élesztőt 1 dl langyos vízzel összekeverünk és kelni hagyjuk. Majd a maradék lisztet is hozzáadjuk. Ezután belekeverjük a sót, kevés vizet, bedagasztjuk, és kelni hagyjuk, majd kinyújtjuk megtöltjük a csülökkel, cipókat formálunk, és megsütjük őket.
Kaszinótojás
Hozzávalók: 6 keménytojás, 50 dkg franciasaláta, 1 kis fej hagyma, kolbászkrém, gulyáskrém, mustár, pizzakrém, majonéz, tejföl, citromlé, zselatin
Elkészítés: A keménytojások alját le kell vágni és kiszedni a sárgáját egy tálba. A levágott fehérjét bele lehet tenni a franciasalátába. A tojássárgáját keverjük ki két-három kávéskanál kolbászkrémmel, gulyáskrémmel, pizzakrémmel, mustárral, majonézzel. Ízesítsük fehér- és fekete borssal, citromlével, reszelt hagymával. Töltsük bele a tojásokba a krémet, majd állítsuk bele a tojásokat a franciasalátába. A maradék töltelékből tegyünk félre egy kávéskanálnyit, a többit keverjük simára egy-két evőkanál tejföllel. Fél deci langyos vízben oldjunk fel két kávéskanál zselatint, majd melegítsük folyamatos keverés mellett. Mielőtt éppen felforrna, keverjük bele a tejfölös töltelékbe. Ha lehűlt, kenjük be vele vékonyan a tojásokat, majd tegyük hűtőbe. Az öntetet is hűtsük, de folyamatosan ellenőrizzük, kevergessük. Ha bőrösödni kezd a teteje, kiskanállal szedjük a tojásokra, vigyázva, hogy ne sok menjen mellé, és mindenütt bevonjuk vele a tojásokat. Díszítésként a félretett töltelékből nyomjunk kis pöttyöt a tojások tetejére.
Kocsonya - sertésből
Hozzávalók: 1-1,5 kg vegyes, bőrös sertéshús (csülök, köröm, farok), 50 dkg sertéscomb, 15-20 szem szemes bors, 5-6 gerezd fokhagyma, 2 szál petrezselyemgyökér, 1 szál sárgarépa, 1 fej vöröshagyma, só, pirospaprika, őrölt pirospaprika
Elkészítés: A bőrös húst alaposan megtisztítjuk, késsel megkaparjuk, megmossuk (ha lehetőségünk van rá, lángon megperzseljük), majd feldaraboljuk. A színhúst megmossuk, 2-3 darabba vágjuk, és a bőrös hússal együtt feltesszük főni annyi vízben, hogy jól ellepje. Rövid ideig főzzük. Ezután hozzáadjuk a megmosott vöröshagymát héjastul és az egész borsot teatojásba téve. A petrezselyemgyökeret és a sárgarépát megtisztítjuk, megmossuk, hasábokra vágjuk, és a húshoz adjuk. Kissé megsózzuk, majd lassú tűzön, fedő alatt 2-3 órán át főzzük. Ha a hús megpuhult, kivesszük a teatojást, a hagymát, a petrezselyemgyökeret, a sárgarépát, és a lé tetejéről a zsírt leszedjük. A színhúst feldaraboljuk, a bőrös húst kicsontozzuk, és 6-8 tányérba elosztjuk. A levet rövid ideig ülepedni hagyjuk, majd a tányérokba szűrjük a húsra. Kb. 1-1,5 óra elteltével a tetejét ízlés szerint megszórhatjuk pirospaprikával, vagy őrölt erős paprikával. A teljes dermedéshez 2,5-3 óra szükséges. A kocsonyát tálalhatjuk úgy is, hogy a kicsontozott bőrös húst és a feldarabolt színhúst egy lapos jénai tál aljára egyenletesen elosztva szétterítjük. Erre öntjük a leszűrt levet, és hagyjuk kihűlni, megdermedni. A dermedés után a kocsonya szépen szeletelhető lesz.
Korhely bableves
Hozzávalók: 25 dkg bab, 40 dkg savanyúkáposzta, 40 dkg marhalábszár, 1 hagyma, 2 gerezd fokhagyma, 1 babérlevél, 1 sárgarépa, 1 petrezselyemgyökér, 1 ek pirospaprika, 1 kk köménymag, 4 ek olaj, só, bors
Elkészítés: A babot főzés előtt egy nappal vízbe áztatjuk, majd leszűrjük, felöntjük egy liter vízzel, hozzáadjuk a fűszereket, és ha már félig megpuhult, hozzáadjuk az olajon pirított, kockákra vágott húst, és hagymát. Ha kezdi elfőni a levét, utántöltjük, és a főzés vége előtt, a felaprított savanyúkáposzta, zöldségek is a levesbe kerülnek.
Szilveszteri, újévi SMS-ek
Utolsó napján ennek az évnek a szerencsemalackák megint útra kélnek. Azt kívánom néked, hogy ha arra járnak, térjenek be hozzá, s maradjanak nálad! BÚÉK.
Ünnepeljük az Óévet, ezért nemigazán emlékszek kívántam-e már neked Boldog Új Évet!!! Hogyha igen bocsi és megyek tovább bulizni!
Ha olykor mégis meggyötör az élet, azért most örülj a jónak, és a szépnek. S szívedbe csendüljön mindig az ének: Hogy vannak, akik mindig szeretnek téged!
A mai nap szebb, mint más, a mai nap senki sem hibás. A mai nap öntse el szívedet a jóság és a szeretet, s ez tartson ki ameddig lehet! Boldog Újévet!
Újév hajnalán megsúgom én néked, nem lesz túl boldog az új éved! Jönnek szépen, sorban a bajok és a gondok,de hogy Te ügyes vagy és könnyedén megoldod!
Újévi kismalac farka lógjon szádba, hajnali 6 előtt ne kerülj az ágyba! Durranjon a pezsgő, szóljon hát az ének. Ilyen Boldog új évet kívánok én néked!
Langy esőben, tömör ködben, hót részegen mély gödörben, Szilveszternek nehéz napján, négykézláb az árok partján, átölelem a világot, Boldog Új Évet Kívánok!
Jövő évben legyen részed minden szépben, szexben hétszer minden héten,de légy ma éjjel kicsit részeg, így búcsúztasd az óévet. B.Ú.É.K.
Pezsgő habzik a pohárban, malac repül a szobában, pezsgőt inni most nem szégyen, önts nekem úgy is, ha nem kérem, ma még nagy bulit csinálok, Boldog Új Évet Kívánok!
Mikor kigyúlnak a fények, a pajkos tündérek zenélnek. Huncut mosollyal az egyik rád kacsint, kicsi kendőből rád csillámport hint. Így adja át neked ezt az üzenetet: Szeretetben gazdag Boldog Új Évet!
Havas téli lepedő borítja a tájat, ilyenkor a jó pezsgő serkenti a májat. Sült malacka vándorol, surran a bendőbe, kívánok sok minden jót az új esztendőre!
Eljött hát az ó év utolsó napja,vedel is a város apraja és nagyja,Koccintunk hát mi is az egészségedre,teljesüjlön álmod az új esztendőben!BÚÉK!
A szerencsebanknál a 2011 számú számládra átutaltam 365 nap szerencsét, egészséget, és jókedvet. Minden jót az elköltéséhez! Boldog új évet!
Virradjon rád szép nap, köszöntsön rád jó év, kedves hajlékodba költözzön a jólét.A lelkedbe boldogság, a szívedbe béke,ezt kívánom neked a következő évre.
Utolsó napján ennek az évnek a szerencsemalackák megint útra kélnek.Azt kívánom néked, hogy ha arra járnak,térjenek be hozzád és maradjanak nálad!BÚÉK.
Ma van az év utolsó napja,a hírt mindenki sms-ben kapja.Kopogtat az új év már csak néhány óra,ne gondolj most másra csak a szépre, jóra.Boldog új évet!
Bő bort, bő búzát, piros farkú malackát szekerednek kereket, poharadnak feneket,úgy igyon a gazda belőle eleget. BÚÉK.
Virradjon rád szép nap,köszöntsön rád jó év,kedves hajlékodba pedig,költözzön a jólét.A lelkedbe boldogság,a szívedbe béke,ezt kívánom néked erre az új évre.
Bort, búzát, békességet,sötétségben fényességet!Új esztendő újat hozzon,régi jótól meg ne fosszon.Ki barát volt az maradjon,ki elindult az haladjon.BÚÉK
Erdő szélén ezüst fenyő havas ággal büszkélkedő őz és nyuszi körbe járja, tekintetük megcsodálja. Képzeld el, hogy ott állok és BOLDOG ÚJ ÉVET KIVÁNOK!
Bő bort bő búzát, piros farkú malackát szekerednek kereket, poharadnak feneket, úgy igyon a gazda belőle eleget. B.Ú.É.K.
Kívánok neked 12 hónap egészséget, 53 hét szerencsét, 365 nap nyugalmat, 8760 óra szerelmet, 525600 boldog percet és 31536000 másodperc szexet! B.Ú.É.K.
Az új évben legyen részed minden szépben szexben 7-szer minden héten de légy ma éjjel disznó részeg így búcsúztasd az óévet! BÚÉK!
Itt az új év, új jót hozzon, régi jóktól meg ne fosszon, de ha az új jót nem is hozhat, vigye el a régi rosszat! Boldog Új Évet Kívánok!
Eljött hát a az év vége, pezsgős üveg kézbe véve, csak sok szerencsét kívánok, majd utána tovább állok, úgy is tudtad hogy ezt írom, de gondoltam azért megírom!!! B.Ú.É.K!!!
Ma van az év utolsó napja, a hírt mindenki sms-ben kapja. Kopogtat az új év már csak néhány óra, ne gondolj most másra csak a szépre jóra. Boldog új évet!
Bal lábad a Karácsony, jobb lábad a Szilveszter. Jöhetnék a két ünnep között?
Szilveszter alkalmából nem kívánok egyebet, csendes lépteid kísérje szeretet. Szívedbe béke, lelkedbe nyugalom, légy boldog a következő 365 napon! B.Ú.É.K.!
Szilveszter van, hát piálok, az erkélyre kiállok, jó nagyokat kiáltok: Boldog Új Évet Kívánok!!
Mint lyukas zsákból a lencse, úgy hulljon rátok a szerencse!B.Ú.É.K.
Havas téli lepedő borítja a tájat, ilyenkor a jó pezsgő serkenti a májat. Sült malacka vándorol, surran a bendőbe, kívánok sok minden jót az új esztendőbe! B.Ú.É.K.
Nem tudok rímet írni hisz nem vagyok csak egy öreg néni , de egyet mondhatok , Boldog Új Évet Kívánok!
Virradjon rád szép nap, köszöntsön rád jó év, kedves hajlékodba költözzön a jólét. A lelkedbe boldogság, a szívedbe béke, ezt kívánom neked az új évre. B.Ú.É.K.
Elsején, mikor kialszanak a fények, a detoxban akkor kezdődik az élet, kómás tekintetek, a fejek kékek, kívánok most neked Boldog Új Évet!
Mikor kigyúlnak a fények, pajkos tündérek zenélnek. Huncut mosollyal egy rád kacsint, kicsi kendőből csillámport hint. Így adja át az üzenetet: Boldog Új Évet Neked!
Üres a hordó, repül a korsó mindenki fekszik az alkoholtól, micsoda álmok és még milyen lányok! Én azért is BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK !!!!!!!
Eljött hát az ó év utolsó napja, vedel is a város apraja nagyja, Koccintunk hát mi is az egészségetekre, teljesüljenek álmaitok a jövő esztendőben! BÚÉK !!!!!!!!
Ünnepeljük az Óévet, ezért nem igazán emlékszek , kívántam e már Sok Boldog Új Évet!!! Ha igen , bocsi és megyek tovább bulizni!
Buborék van a pohárban, malac repül a szobában, pezsgőt inni most nem szégyen, önts úgy is ha nem kérem, ma még nagy bulit csinálok, Boldog Új Évet Kívánok!
Langy esőben, tömör ködben, hót részegen mély gödörben, Szilveszternek nehéz napján, négykézláb az árok partján, átölelem a világot, Boldog Új Évet Kívánok!
Újév hajnalán megsúgom én néked, nem lesz túl boldog az új éved! Jönnek szépen, sorban a bajok s a gondok, de bízzunk benne Te ügyes vagy és megoldod!
B.Ú.É.K.
A mai nap szebb, mint más, a mai nap senki sem hibás. A mai nap öntse el szívedet a jóság és a szeretet, s ez tartson ki ameddig lehet! Boldog Újévet!
Ha olykor mégis gyötör az élet, azért most örülj a jónak a szépnek. S szívedbe csendüljön mindig az ének: Hogy vannak akik Szeretnek Téged! B.Ú.É.K.
Ma befogsz rúgni mint a szamár holnap olyan leszel mint a lajhár, sarokba csak azért fogsz állni, hogy kapaszkodva tudjál hányni! BÚÉK!!
2011-ben ezer áldás érjen, öröm és szerencse örökké kísérjen. Bú és bánat Téged elkerüljön, gondolatod, vágyad, álmod teljesüljön!
B.Ú.É.K.
Disznó sivít, petárda robban, részeg feje a padlón koppan. Róka család a WC-ben, Lagzi Lajcsi a TV-ben. Több rímet ide nem vágok, Boldog Új Évet Kívánok !
Bő bort bő búzát, piros farkú malackát szekerednek kereket, poharadnak feneket, úgy igyon a gazda belőle eleget.
B. Ú. É. K
Erdő szélén ezüst fenyő, havas ággal büszkélkedő.Őz és nyuszi körbe járja, tekintetük megcsodálja.Képzeld el, hogy ott állok és Boldog Új Évet Kívánok!
Langy esőben, tömör ködben, hót részegen mély gödörben, Szilveszternek nehéz napján, négykézláb az árok partján, átölelem a világot,
Boldog Új Évet Kívánok!
Ha olykor mégis gyötör az élet, azért most örülj a jónak a szépnek. S szívedbe csendüljön mindig az ének: Hogy vannak akik szeretnek téged!
B.Ú.É.K.
Ma befogsz rúgni mint a szamár holnap olyan leszel mint a lajhár, sarokba csak azért fogsz állni, hogy kapaszkodva tudjál hányni!
BÚÉK!!
Az új évben ezer áldás érjen, öröm és szerencse örökké kísérjen. Bú és bánat Téged elkerüljön, gondolatod, vágyad, álmod teljesüljön!
B.Ú.É.K.
Ma van az év utolsó napja, a hírt mindenki sms-ben kapja. Kopogtat az új év már csak néhány óra, ne gondolj most másra , csak a szépre jóra.
Boldog Új Évet!
Múlik a nap, s múlik az év, ami rossz volt, elmúlt már rég.Holnap egy új évre ébredsz, s ehhez kívánok Neked nagyon sok szépet! B.Ú.É.K.
Ünnepeljük az Óévet, ezért nemigazán emlékszek kívántam-e már neked Boldog Új Évet!!! Hogyha igen bocsi és megyek tovább bulizni!
Ha olykor mégis meggyötör az élet, azért most örülj a jónak, és a szépnek. S szívedbe csendüljön mindig az ének: Hogy vannak, akik mindig szeretnek téged!
A mai nap szebb, mint más, a mai nap senki sem hibás. A mai nap öntse el szívedet a jóság és a szeretet, s ez tartson ki ameddig lehet! Boldog Újévet!
Újév hajnalán megsúgom én néked, nem lesz túl boldog az új éved! Jönnek szépen, sorban a bajok és a gondok,de hogy Te ügyes vagy és könnyedén megoldod!
Újévi kismalac farka lógjon szádba, hajnali 6 előtt ne kerülj az ágyba! Durranjon a pezsgő, szóljon hát az ének. Ilyen Boldog új évet kívánok én néked!
Langy esőben, tömör ködben, hót részegen mély gödörben, Szilveszternek nehéz napján, négykézláb az árok partján, átölelem a világot, Boldog Új Évet Kívánok!
Jövő évben legyen részed minden szépben, szexben hétszer minden héten,de légy ma éjjel kicsit részeg, így búcsúztasd az óévet. B.Ú.É.K.
Pezsgő habzik a pohárban, malac repül a szobában, pezsgőt inni most nem szégyen, önts nekem úgy is, ha nem kérem, ma még nagy bulit csinálok, Boldog Új Évet Kívánok!
Mikor kigyúlnak a fények, a pajkos tündérek zenélnek. Huncut mosollyal az egyik rád kacsint, kicsi kendőből rád csillámport hint. Így adja át neked ezt az üzenetet: Szeretetben gazdag Boldog Új Évet!
Havas téli lepedő borítja a tájat, ilyenkor a jó pezsgő serkenti a májat. Sült malacka vándorol, surran a bendőbe, kívánok sok minden jót az új esztendőre!
Eljött hát az ó év utolsó napja,vedel is a város apraja és nagyja,Koccintunk hát mi is az egészségedre,teljesüjlön álmod az új esztendőben!BÚÉK!
A szerencsebanknál a 2011 számú számládra átutaltam 365 nap szerencsét, egészséget, és jókedvet. Minden jót az elköltéséhez! Boldog új évet!
Virradjon rád szép nap, köszöntsön rád jó év, kedves hajlékodba költözzön a jólét.A lelkedbe boldogság, a szívedbe béke,ezt kívánom neked a következő évre.
Utolsó napján ennek az évnek a szerencsemalackák megint útra kélnek.Azt kívánom néked, hogy ha arra járnak,térjenek be hozzád és maradjanak nálad!BÚÉK.
Ma van az év utolsó napja,a hírt mindenki sms-ben kapja.Kopogtat az új év már csak néhány óra,ne gondolj most másra csak a szépre, jóra.Boldog új évet!
Bő bort, bő búzát, piros farkú malackát szekerednek kereket, poharadnak feneket,úgy igyon a gazda belőle eleget. BÚÉK.
Virradjon rád szép nap,köszöntsön rád jó év,kedves hajlékodba pedig,költözzön a jólét.A lelkedbe boldogság,a szívedbe béke,ezt kívánom néked erre az új évre.
Bort, búzát, békességet,sötétségben fényességet!Új esztendő újat hozzon,régi jótól meg ne fosszon.Ki barát volt az maradjon,ki elindult az haladjon.BÚÉK
Erdő szélén ezüst fenyő havas ággal büszkélkedő őz és nyuszi körbe járja, tekintetük megcsodálja. Képzeld el, hogy ott állok és BOLDOG ÚJ ÉVET KIVÁNOK!
Bő bort bő búzát, piros farkú malackát szekerednek kereket, poharadnak feneket, úgy igyon a gazda belőle eleget. B.Ú.É.K.
Kívánok neked 12 hónap egészséget, 53 hét szerencsét, 365 nap nyugalmat, 8760 óra szerelmet, 525600 boldog percet és 31536000 másodperc szexet! B.Ú.É.K.
Az új évben legyen részed minden szépben szexben 7-szer minden héten de légy ma éjjel disznó részeg így búcsúztasd az óévet! BÚÉK!
Itt az új év, új jót hozzon, régi jóktól meg ne fosszon, de ha az új jót nem is hozhat, vigye el a régi rosszat! Boldog Új Évet Kívánok!
Eljött hát a az év vége, pezsgős üveg kézbe véve, csak sok szerencsét kívánok, majd utána tovább állok, úgy is tudtad hogy ezt írom, de gondoltam azért megírom!!! B.Ú.É.K!!!
Ma van az év utolsó napja, a hírt mindenki sms-ben kapja. Kopogtat az új év már csak néhány óra, ne gondolj most másra csak a szépre jóra. Boldog új évet!
Bal lábad a Karácsony, jobb lábad a Szilveszter. Jöhetnék a két ünnep között?
Szilveszter alkalmából nem kívánok egyebet, csendes lépteid kísérje szeretet. Szívedbe béke, lelkedbe nyugalom, légy boldog a következő 365 napon! B.Ú.É.K.!
Szilveszter van, hát piálok, az erkélyre kiállok, jó nagyokat kiáltok: Boldog Új Évet Kívánok!!
Mint lyukas zsákból a lencse, úgy hulljon rátok a szerencse!B.Ú.É.K.
Havas téli lepedő borítja a tájat, ilyenkor a jó pezsgő serkenti a májat. Sült malacka vándorol, surran a bendőbe, kívánok sok minden jót az új esztendőbe! B.Ú.É.K.
Nem tudok rímet írni hisz nem vagyok csak egy öreg néni , de egyet mondhatok , Boldog Új Évet Kívánok!
Virradjon rád szép nap, köszöntsön rád jó év, kedves hajlékodba költözzön a jólét. A lelkedbe boldogság, a szívedbe béke, ezt kívánom neked az új évre. B.Ú.É.K.
Elsején, mikor kialszanak a fények, a detoxban akkor kezdődik az élet, kómás tekintetek, a fejek kékek, kívánok most neked Boldog Új Évet!
Mikor kigyúlnak a fények, pajkos tündérek zenélnek. Huncut mosollyal egy rád kacsint, kicsi kendőből csillámport hint. Így adja át az üzenetet: Boldog Új Évet Neked!
Üres a hordó, repül a korsó mindenki fekszik az alkoholtól, micsoda álmok és még milyen lányok! Én azért is BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK !!!!!!!
Eljött hát az ó év utolsó napja, vedel is a város apraja nagyja, Koccintunk hát mi is az egészségetekre, teljesüljenek álmaitok a jövő esztendőben! BÚÉK !!!!!!!!
Ünnepeljük az Óévet, ezért nem igazán emlékszek , kívántam e már Sok Boldog Új Évet!!! Ha igen , bocsi és megyek tovább bulizni!
Buborék van a pohárban, malac repül a szobában, pezsgőt inni most nem szégyen, önts úgy is ha nem kérem, ma még nagy bulit csinálok, Boldog Új Évet Kívánok!
Langy esőben, tömör ködben, hót részegen mély gödörben, Szilveszternek nehéz napján, négykézláb az árok partján, átölelem a világot, Boldog Új Évet Kívánok!
Újév hajnalán megsúgom én néked, nem lesz túl boldog az új éved! Jönnek szépen, sorban a bajok s a gondok, de bízzunk benne Te ügyes vagy és megoldod!
B.Ú.É.K.
A mai nap szebb, mint más, a mai nap senki sem hibás. A mai nap öntse el szívedet a jóság és a szeretet, s ez tartson ki ameddig lehet! Boldog Újévet!
Ha olykor mégis gyötör az élet, azért most örülj a jónak a szépnek. S szívedbe csendüljön mindig az ének: Hogy vannak akik Szeretnek Téged! B.Ú.É.K.
Ma befogsz rúgni mint a szamár holnap olyan leszel mint a lajhár, sarokba csak azért fogsz állni, hogy kapaszkodva tudjál hányni! BÚÉK!!
2011-ben ezer áldás érjen, öröm és szerencse örökké kísérjen. Bú és bánat Téged elkerüljön, gondolatod, vágyad, álmod teljesüljön!
B.Ú.É.K.
Disznó sivít, petárda robban, részeg feje a padlón koppan. Róka család a WC-ben, Lagzi Lajcsi a TV-ben. Több rímet ide nem vágok, Boldog Új Évet Kívánok !
Bő bort bő búzát, piros farkú malackát szekerednek kereket, poharadnak feneket, úgy igyon a gazda belőle eleget.
B. Ú. É. K
Erdő szélén ezüst fenyő, havas ággal büszkélkedő.Őz és nyuszi körbe járja, tekintetük megcsodálja.Képzeld el, hogy ott állok és Boldog Új Évet Kívánok!
Langy esőben, tömör ködben, hót részegen mély gödörben, Szilveszternek nehéz napján, négykézláb az árok partján, átölelem a világot,
Boldog Új Évet Kívánok!
Ha olykor mégis gyötör az élet, azért most örülj a jónak a szépnek. S szívedbe csendüljön mindig az ének: Hogy vannak akik szeretnek téged!
B.Ú.É.K.
Ma befogsz rúgni mint a szamár holnap olyan leszel mint a lajhár, sarokba csak azért fogsz állni, hogy kapaszkodva tudjál hányni!
BÚÉK!!
Az új évben ezer áldás érjen, öröm és szerencse örökké kísérjen. Bú és bánat Téged elkerüljön, gondolatod, vágyad, álmod teljesüljön!
B.Ú.É.K.
Ma van az év utolsó napja, a hírt mindenki sms-ben kapja. Kopogtat az új év már csak néhány óra, ne gondolj most másra , csak a szépre jóra.
Boldog Új Évet!
Múlik a nap, s múlik az év, ami rossz volt, elmúlt már rég.Holnap egy új évre ébredsz, s ehhez kívánok Neked nagyon sok szépet! B.Ú.É.K.
2012. december 27., csütörtök
Szilveszteri versek
Tompa Mihály: Új évkor
Isten házába gyűl
A hívő nép új évnek ünnepén;
Holott forró imát
A buzgó néppel híven mondok én.
És a fohász imígy
Száll ég felé: ajándokozz nekünk
Az új év kezdetén
Új szívet, új lelket, jó Istenünk!
S mig érzeménye így
Felbuzdult lelkemnek mennyben mulat:
Ki nem feledhetem
Imámbul a lányt, imádottamat;
S imé nyilt ajkamon
Véletlenűl ez új fohászt lelem:
Maradjon, oh leány,
Kebledben a régi szív s érzelem!
Csorba Győző: Régi szilveszter
Tombola volt s tánc hajnalig.
Ternó, kvaternó..., porcelán-
bögrét és káposztagyalut
nyertem, s parasztlegény-barátaimmal,
mikor magunk maradtunk,
eljártam egy kesergőt.
Aztán meg szürkület felé
újévet indultunk köszönteni.
Egy ifjú párhoz vitt első utunk.
A férj ? kevéssel azelőtt legény -
pajtásunk ? ádáz bömbölésre
eresztett csak be.
A szobába törtünk.
Az asszony két fonatba bontott
hajával, pislogó szemével ágyban
maradt, és csöppet sem látszott örülni.
Cigánydalt ordítoztunk, bort kerestünk.
A férj hosszú alsóban futkosott,
míg nem került elő ital.
A melegtől, a döngölt szoba föld-
szagától, az asszonytest és az ágy
illatától szédülve támolyogtam
ki a szabadba, szinte úgy vedeltem
a csípős, tiszta levegőt, de akkor
egyszerre fázni kezdtem, szótalan
s rosszkedvű lettem, és hiába
kérdezték társaim: Mi van veled?
otthagytam válasz nélkül őket.
Babits Mihály: Új esztendő beköszön
Új esztendő beköszön
régi könyvben új lap
új topán a küszöbön
ég küszöbén új nap.
Ej haj dús az év
minden jót igér,
minden napja cél és
minden éje kéj.
Vörösmarty Mihály: Újesztendei szép kívánság
Kormosan, de tiszta szívvel,
A füst barna fiai
Beköszönünk ma hozzátok,
Házak boldog urai.
És kivánunk, és ohajtunk
Újnál újabb esztendőt,
Szerencsével rakodottat,
Nem is egyet, sem kettőt,
Hanem igen, igen sokat,
Annyit, mint a kis világ,
Mennyi csillag van az égen,
Régi fákon mennyi ág.
De talán az sok is volna;
Semmiből sem jó a sok;
Éljetek míg kedvetek tart,
Éljen úri házatok,
Míg a szép leány kapós lesz,
S kedves a bor, és kenyér,
Míg szomszédba a magyarnak
Nem kell futni ezekért,
Míg szivetek, mint a gyertya
Oly vídámon égdegel,
Szemetekben az örömtűz,
És az erő nem hal el;
Majd ha egykor kürtőtökben
A pók szövi hálóját,
S vendég hagyta házatokból
Füst nem ontja fel magát,
Majd ha nem lesz mit vakarni
Sem odafenn, sem alúl,
S a korommal a vígság is
Mindörökre elvonúl,
Akkor még ki kérdi többé,
Hány meg hány hét a világ?
Jobb fekügyék a gödörbe,
És takarja el magát.
De az Isten ójon attól!
Éljen a szent vígaság,
Ezt ohajtja a Földvári
Tűzkármentő Társaság.
Ady Endre: Boldog új évet
Ezúttal sírva, szépen
Forgok meg lelkemnek régi
Gyermekes életében:
Boldog új évet kivánok.
Boldog új évet kivánok,
Mindenki tovább bírja
E rettenetet,
E szamárságot,
Mint szegény, mint bírom én, én,
Gyönyörködve,
Óh, én szegény
Lelki kémény.
Boldog új évet kivánok.
Ontom a füstjét
A szavaimnak,
Pólyálva és idegesen,
Be messze ringnak
Az én régi terveim,
Az én régi társaim is
De messze vannak,
Boldog új évet kivánok.
Új év Istene, tarts meg
Magamnak
S tarts meg mindenkit
A réginek,
Ha lehet:
Boldog új évet kivánok.
Tóth Árpád: Újév reggele
Véget ért a
Szilveszter-éji szender.
Felkelne az ember.
De nem mer.
Mert jön a kenetes
Basszusú szemetes.
És jön a gyászos
Szopránu gázos.
Jön a májfoltos
Sarki boltos.
Sőt, jön a bordó
Orrú levélhordó.
Jönni nem restel
Hajlongó testtel
Uram s parancsolóm:
A házmester.
Vele jön nyájas kibice,
A vice.
Jő és belém kiván sokat
A nő, aki rám mosogat.
Jön vidáman a szabószámla,
S arcáról a bőr le nem hámla.
Jön bús, fekete sál alatt
A temetési vállalat.
S jön az olcsóságmentes
Hentes.
És buékot nyihogat, ó,
Minden páholynyitogató.
Fiákeres és ószeres
Reámborulnak: ó, szeress!
És jön emez, és jön amaz,
És jön háromszor ugyanaz.
S jönnek tizezren.
S ájultan fekszem.
S tolongnak vadul
Az ágyam körül,
S direkt mind az én
Újévemnek örül.
Nyüzsögnek zsúfolt rendben
A széken, asztalon, kredencen
És a sézlongon.
És keresztül a sok tolongón
Hozzám jutni alig tuda
A guta.
Arany János: Szilveszter-éjen
A vén sirásó haldokol:
Vígan tehát ágya körül!
Ki annyit sirba fektetett,
Most a sor őreá kerül.
Hajrá fiúk! ez a pohár
Az elfolyt nyolcszáz-ötvenért!
Kivan, - nincs egy nap híja se -
Bohó, ki többet is remélt!
Már ezt leőrtük, úgy ahogy,
Ami kevés még hátra van,
- Habár csak ellentétül is -
Virrasszuk dal között, vigan.
Hajrá fiúk! ez a pohár
Ama békés türelemért,
Hogy a halandó újba kezd,
Ha egy rossz ó-évet lemért!
Hányan vagyunk, kik a sorstól
Rongyot kapánk élet helyett,
Mégis, mivelhogy nincs különb,
Hordjuk biz azt, amíg lehet!
Hajrá fiúk! ez a pohár
A szenvedő embernemért,
Mely várva tűr, csalódva hisz -
S túl birja élni a reményt!
Zörgetnek a ház ablakán:
Egy vak madár az, mely repűl,
A förgeteg; - mint fiú, esik!
Maradhat! tágasabb kivűl.
Hajrá fiúk! ez a pohár
Azért, ki bujdokolva jár
És nincs, hová - egy ilyen éjt
Kihúzni - hajtaná fejét!
Mit bánjuk, hogy lejár az év!
Énekre ajk és táncra láb!
Használja, ki mozogni tud,
Ezt az előnyét legalább.
Hajrá fiúk! ez a pohár...
Föl a kehelyt, koccantsatok!
Csörgése szóljon, hogy kikért,
És szóljon az, hogy hallgatok.
Vígan! az ó év haldokol,
Nevessünk mint örökösi, -
Pedig bizony semmit se hágy
Annak, ki végpercét lesi.
Hajrá fiúk! ez a pohár
Az évért, mely kiszenvede;
Emléke fönn lesz holnap is...
Egy kis mámor futó köde.
Isten házába gyűl
A hívő nép új évnek ünnepén;
Holott forró imát
A buzgó néppel híven mondok én.
És a fohász imígy
Száll ég felé: ajándokozz nekünk
Az új év kezdetén
Új szívet, új lelket, jó Istenünk!
S mig érzeménye így
Felbuzdult lelkemnek mennyben mulat:
Ki nem feledhetem
Imámbul a lányt, imádottamat;
S imé nyilt ajkamon
Véletlenűl ez új fohászt lelem:
Maradjon, oh leány,
Kebledben a régi szív s érzelem!
Csorba Győző: Régi szilveszter
Tombola volt s tánc hajnalig.
Ternó, kvaternó..., porcelán-
bögrét és káposztagyalut
nyertem, s parasztlegény-barátaimmal,
mikor magunk maradtunk,
eljártam egy kesergőt.
Aztán meg szürkület felé
újévet indultunk köszönteni.
Egy ifjú párhoz vitt első utunk.
A férj ? kevéssel azelőtt legény -
pajtásunk ? ádáz bömbölésre
eresztett csak be.
A szobába törtünk.
Az asszony két fonatba bontott
hajával, pislogó szemével ágyban
maradt, és csöppet sem látszott örülni.
Cigánydalt ordítoztunk, bort kerestünk.
A férj hosszú alsóban futkosott,
míg nem került elő ital.
A melegtől, a döngölt szoba föld-
szagától, az asszonytest és az ágy
illatától szédülve támolyogtam
ki a szabadba, szinte úgy vedeltem
a csípős, tiszta levegőt, de akkor
egyszerre fázni kezdtem, szótalan
s rosszkedvű lettem, és hiába
kérdezték társaim: Mi van veled?
otthagytam válasz nélkül őket.
Babits Mihály: Új esztendő beköszön
Új esztendő beköszön
régi könyvben új lap
új topán a küszöbön
ég küszöbén új nap.
Ej haj dús az év
minden jót igér,
minden napja cél és
minden éje kéj.
Vörösmarty Mihály: Újesztendei szép kívánság
Kormosan, de tiszta szívvel,
A füst barna fiai
Beköszönünk ma hozzátok,
Házak boldog urai.
És kivánunk, és ohajtunk
Újnál újabb esztendőt,
Szerencsével rakodottat,
Nem is egyet, sem kettőt,
Hanem igen, igen sokat,
Annyit, mint a kis világ,
Mennyi csillag van az égen,
Régi fákon mennyi ág.
De talán az sok is volna;
Semmiből sem jó a sok;
Éljetek míg kedvetek tart,
Éljen úri házatok,
Míg a szép leány kapós lesz,
S kedves a bor, és kenyér,
Míg szomszédba a magyarnak
Nem kell futni ezekért,
Míg szivetek, mint a gyertya
Oly vídámon égdegel,
Szemetekben az örömtűz,
És az erő nem hal el;
Majd ha egykor kürtőtökben
A pók szövi hálóját,
S vendég hagyta házatokból
Füst nem ontja fel magát,
Majd ha nem lesz mit vakarni
Sem odafenn, sem alúl,
S a korommal a vígság is
Mindörökre elvonúl,
Akkor még ki kérdi többé,
Hány meg hány hét a világ?
Jobb fekügyék a gödörbe,
És takarja el magát.
De az Isten ójon attól!
Éljen a szent vígaság,
Ezt ohajtja a Földvári
Tűzkármentő Társaság.
Ady Endre: Boldog új évet
Ezúttal sírva, szépen
Forgok meg lelkemnek régi
Gyermekes életében:
Boldog új évet kivánok.
Boldog új évet kivánok,
Mindenki tovább bírja
E rettenetet,
E szamárságot,
Mint szegény, mint bírom én, én,
Gyönyörködve,
Óh, én szegény
Lelki kémény.
Boldog új évet kivánok.
Ontom a füstjét
A szavaimnak,
Pólyálva és idegesen,
Be messze ringnak
Az én régi terveim,
Az én régi társaim is
De messze vannak,
Boldog új évet kivánok.
Új év Istene, tarts meg
Magamnak
S tarts meg mindenkit
A réginek,
Ha lehet:
Boldog új évet kivánok.
Tóth Árpád: Újév reggele
Véget ért a
Szilveszter-éji szender.
Felkelne az ember.
De nem mer.
Mert jön a kenetes
Basszusú szemetes.
És jön a gyászos
Szopránu gázos.
Jön a májfoltos
Sarki boltos.
Sőt, jön a bordó
Orrú levélhordó.
Jönni nem restel
Hajlongó testtel
Uram s parancsolóm:
A házmester.
Vele jön nyájas kibice,
A vice.
Jő és belém kiván sokat
A nő, aki rám mosogat.
Jön vidáman a szabószámla,
S arcáról a bőr le nem hámla.
Jön bús, fekete sál alatt
A temetési vállalat.
S jön az olcsóságmentes
Hentes.
És buékot nyihogat, ó,
Minden páholynyitogató.
Fiákeres és ószeres
Reámborulnak: ó, szeress!
És jön emez, és jön amaz,
És jön háromszor ugyanaz.
S jönnek tizezren.
S ájultan fekszem.
S tolongnak vadul
Az ágyam körül,
S direkt mind az én
Újévemnek örül.
Nyüzsögnek zsúfolt rendben
A széken, asztalon, kredencen
És a sézlongon.
És keresztül a sok tolongón
Hozzám jutni alig tuda
A guta.
Arany János: Szilveszter-éjen
A vén sirásó haldokol:
Vígan tehát ágya körül!
Ki annyit sirba fektetett,
Most a sor őreá kerül.
Hajrá fiúk! ez a pohár
Az elfolyt nyolcszáz-ötvenért!
Kivan, - nincs egy nap híja se -
Bohó, ki többet is remélt!
Már ezt leőrtük, úgy ahogy,
Ami kevés még hátra van,
- Habár csak ellentétül is -
Virrasszuk dal között, vigan.
Hajrá fiúk! ez a pohár
Ama békés türelemért,
Hogy a halandó újba kezd,
Ha egy rossz ó-évet lemért!
Hányan vagyunk, kik a sorstól
Rongyot kapánk élet helyett,
Mégis, mivelhogy nincs különb,
Hordjuk biz azt, amíg lehet!
Hajrá fiúk! ez a pohár
A szenvedő embernemért,
Mely várva tűr, csalódva hisz -
S túl birja élni a reményt!
Zörgetnek a ház ablakán:
Egy vak madár az, mely repűl,
A förgeteg; - mint fiú, esik!
Maradhat! tágasabb kivűl.
Hajrá fiúk! ez a pohár
Azért, ki bujdokolva jár
És nincs, hová - egy ilyen éjt
Kihúzni - hajtaná fejét!
Mit bánjuk, hogy lejár az év!
Énekre ajk és táncra láb!
Használja, ki mozogni tud,
Ezt az előnyét legalább.
Hajrá fiúk! ez a pohár...
Föl a kehelyt, koccantsatok!
Csörgése szóljon, hogy kikért,
És szóljon az, hogy hallgatok.
Vígan! az ó év haldokol,
Nevessünk mint örökösi, -
Pedig bizony semmit se hágy
Annak, ki végpercét lesi.
Hajrá fiúk! ez a pohár
Az évért, mely kiszenvede;
Emléke fönn lesz holnap is...
Egy kis mámor futó köde.
A szilveszter eredete
Az ünneplés hagyománya
A szilveszter Szent Szilveszter pápa ünnepe; ő a IV. században élt, az ünnep róla kapta a nevét, ugyanis Szent Szilveszter pápa az év utolsó napján hunyt el. A szilveszteri mulatozás, féktelen evés-ivás a római korban tartott szaturnáliákra vezethető vissza. A gondtalan fogyasztás aztán lassan az egész világon elterjedt szilveszteri hagyománnyá vált. A római korban a rabszolgák és uraik is egy asztalhoz ültek ilyenkor, s szó sem eshetett politikáról az asztalnál. A honfoglaló magyarok tavasszal vagy ősszel ünnepelték az újévet, s ennek az ünnepnek a jelentősége számukra sokkal inkább az évszakváltás volt. Hiszen a nomád népeknél ekkor hajtották a legelőre ki- illetve a legelőről be az állatokat. Ezek az ünnepek a pásztorünnepek formájában máig fennmaradtak. Sokára európaizálódótt ez a nap, mozgó ünnep volt még sokáig; volt, amikor vízkereszt környékén tartották. Később, a XVI. századig karácsonykor ünnepelték az újévet, amíg 1691-ben XII. Ince pápa ki nem hirdette, hogy az újév január 1-jén kezdődiAz ünk. A keresztény világban azóta ünneplik e napon az újévet.
Népszokások
Szilveszterkor
Az ünnephez számtalan népi jóslat, időjárási megfigyelés, állattartási szokások, tilalmak kapcsolódnak. Protestáns vidékeken sokszor óévtemetést is rendeztek. Szokás volt még vidéken a nyájfordítás is, amely azt jelentette, hogy a juhokat, állatokat felkeltették, hogy forduljanak a másik oldalukra. Ha ez sikerült, akkor úgy tartották, hogy termékenyek lesznek a következő évben. Erdélyi hagyomány volt az óév kiharangozása és az újév énekléssel való köszöntése. Régen az év utolsó napjának álmaiból jósoltak az újévre vonatkozólag, ezért nem ártott a mulatozás mellett az alvásra is hagyni időt.
Újévkor
Régen falun a gyerekek és felnőttek is járták a házakat és mindenhol köszöntőket mondtak újévkor. A hagyomány szerint minden ember hitt a kimondott szó erejében, ezért ilyenkor olyan köszöntőket mondtak, amelyek csupa jókívánságok voltak az újévre. Még ma is élő hagyomány, hogy az újév első napjának cselekedetei ismétlődnek aztán később az egész évben. Sok helyen ma is kényesen ügyelnek arra, hogy csak olyasmit végezzenek újévkor, amit egész évben is végezni kívánnak. Általánosan ismert és elfogadott hiedelem, hogy újév napján tilos kivinni a szemetet, mert kivisszük vele a szerencsét is a házból. Asszonyoknak ilyenkor tilos volt a munka, s az állatokat sem dolgoztatták újévkor. Ismert népi szokás volt a fokhagyma kalendárium. Minden hónap egy fokhagyma volt, amelyre sót tettek. Ha a fokhagyma reggelre átnedvesedett, akkor arra a hónapra sok csapadékot vártak. Az újévi első látogató is fontos volt; ha férfi volt a vendég, az szerencsét hozott, ha nő, az szerencsétlenséget. Legalábbis a babona így tartja. A friss vízben való mosdásnak is nagy jelentősége volt. Egészséget hozott a mosakodás, és szerencsét is. Aki reggel elsőként húzott vizet a kútból, az úgy mondták, hogy elvitte az aranyvizet, azaz egész évben az ő oldalán fog állni a szerencse.
Zajkeltés, hangoskodás
A zajongás, minél nagyobb lárma csapása az ártó erők távoltartását szolgálja. Napjainkban ezt a célt szolgája a tüzijáték, petárda, s még számos hangos pirotechnikai eszköz. Régen azonban őseinknek ilyenek még nem álltak rendelkezésére. Ekkoriban a duda, karikás ostor, csengő, kolomp voltak a legismertebb eszközök a hangoskodásra.
Ünneplés ma
Szilveszter estéjén az emberek búcsút vesznek az óévtől, annak minden bújával, bánatával együtt. Új reményekkel, tervekkel vág bele mindenki az újévbe. Éppen ennek köszönhető, hogy hangoskodással, kiabálással, hangos pirotechnikai eszközökkel, tűzijátékkal szokás ezt a búcsúzást megtenni. A minél nagyobb hangzavar hivatott ugyanis a rosszat, a bánatot, azaz az óévet teljesen hátrahagyni, elfelejteni, s utat nyitni a szebb, boldogabb újévnek. Régen őseink az ártó szellemeket is ezzel akarták távol tartani a háztól. A szilveszteri bulizás célja az is, hogy jókedvvel, boldogsággal lépjen át mindenki az újévbe.
A fogadkozás eredete
A fogadkozás is arra vezethető vissza, hogy mindenki új lappal lépjen az újévbe, s minden hibáját hátrahagyja. Ilyenkor szabadon le lehet tenni a terheket, s nyíltan megfogadható, hogy mi az, amit a következő évben jobban kell csinálni, ami az óévben nem működött jól.
A társaság ereje
Már az ókorban is népes számban gyűltek össze az ünnepre az emberek. Az óév búcsúztatása nem is történhet magányosan, hiszen a régi sérelmeket, hibákat, a bánatot egyedül nem lehet elfelejteni. A lárma, a hangos ünneplés, evés-ivás is mind-mind társas tevékenység. A fogadkozásnak is csak úgy van értelme, ha van valaki, akinek elmondható.
Étkezés, ételek újév napján
Még ma is ismert és betartott szabály, hogy újév napján tilos baromfit enni, mert az elkaparja a szerencsét. Viszont malacot enni kifejezetten ajánlatos, mert az a házhoz túrja a szerencsét. A lencsét, babot is azért esszük még ma is ezen a napon, mert a gazdagságot jelképezik és hozzák a házhoz. Egyes vidékeken rétest is sütnek, amit olyan hosszúra nyújtanak, amilyen hosszú életet szeretnének.
A szilveszter Szent Szilveszter pápa ünnepe; ő a IV. században élt, az ünnep róla kapta a nevét, ugyanis Szent Szilveszter pápa az év utolsó napján hunyt el. A szilveszteri mulatozás, féktelen evés-ivás a római korban tartott szaturnáliákra vezethető vissza. A gondtalan fogyasztás aztán lassan az egész világon elterjedt szilveszteri hagyománnyá vált. A római korban a rabszolgák és uraik is egy asztalhoz ültek ilyenkor, s szó sem eshetett politikáról az asztalnál. A honfoglaló magyarok tavasszal vagy ősszel ünnepelték az újévet, s ennek az ünnepnek a jelentősége számukra sokkal inkább az évszakváltás volt. Hiszen a nomád népeknél ekkor hajtották a legelőre ki- illetve a legelőről be az állatokat. Ezek az ünnepek a pásztorünnepek formájában máig fennmaradtak. Sokára európaizálódótt ez a nap, mozgó ünnep volt még sokáig; volt, amikor vízkereszt környékén tartották. Később, a XVI. századig karácsonykor ünnepelték az újévet, amíg 1691-ben XII. Ince pápa ki nem hirdette, hogy az újév január 1-jén kezdődiAz ünk. A keresztény világban azóta ünneplik e napon az újévet.
Népszokások
Szilveszterkor
Az ünnephez számtalan népi jóslat, időjárási megfigyelés, állattartási szokások, tilalmak kapcsolódnak. Protestáns vidékeken sokszor óévtemetést is rendeztek. Szokás volt még vidéken a nyájfordítás is, amely azt jelentette, hogy a juhokat, állatokat felkeltették, hogy forduljanak a másik oldalukra. Ha ez sikerült, akkor úgy tartották, hogy termékenyek lesznek a következő évben. Erdélyi hagyomány volt az óév kiharangozása és az újév énekléssel való köszöntése. Régen az év utolsó napjának álmaiból jósoltak az újévre vonatkozólag, ezért nem ártott a mulatozás mellett az alvásra is hagyni időt.
Újévkor
Régen falun a gyerekek és felnőttek is járták a házakat és mindenhol köszöntőket mondtak újévkor. A hagyomány szerint minden ember hitt a kimondott szó erejében, ezért ilyenkor olyan köszöntőket mondtak, amelyek csupa jókívánságok voltak az újévre. Még ma is élő hagyomány, hogy az újév első napjának cselekedetei ismétlődnek aztán később az egész évben. Sok helyen ma is kényesen ügyelnek arra, hogy csak olyasmit végezzenek újévkor, amit egész évben is végezni kívánnak. Általánosan ismert és elfogadott hiedelem, hogy újév napján tilos kivinni a szemetet, mert kivisszük vele a szerencsét is a házból. Asszonyoknak ilyenkor tilos volt a munka, s az állatokat sem dolgoztatták újévkor. Ismert népi szokás volt a fokhagyma kalendárium. Minden hónap egy fokhagyma volt, amelyre sót tettek. Ha a fokhagyma reggelre átnedvesedett, akkor arra a hónapra sok csapadékot vártak. Az újévi első látogató is fontos volt; ha férfi volt a vendég, az szerencsét hozott, ha nő, az szerencsétlenséget. Legalábbis a babona így tartja. A friss vízben való mosdásnak is nagy jelentősége volt. Egészséget hozott a mosakodás, és szerencsét is. Aki reggel elsőként húzott vizet a kútból, az úgy mondták, hogy elvitte az aranyvizet, azaz egész évben az ő oldalán fog állni a szerencse.
Zajkeltés, hangoskodás
A zajongás, minél nagyobb lárma csapása az ártó erők távoltartását szolgálja. Napjainkban ezt a célt szolgája a tüzijáték, petárda, s még számos hangos pirotechnikai eszköz. Régen azonban őseinknek ilyenek még nem álltak rendelkezésére. Ekkoriban a duda, karikás ostor, csengő, kolomp voltak a legismertebb eszközök a hangoskodásra.
Ünneplés ma
Szilveszter estéjén az emberek búcsút vesznek az óévtől, annak minden bújával, bánatával együtt. Új reményekkel, tervekkel vág bele mindenki az újévbe. Éppen ennek köszönhető, hogy hangoskodással, kiabálással, hangos pirotechnikai eszközökkel, tűzijátékkal szokás ezt a búcsúzást megtenni. A minél nagyobb hangzavar hivatott ugyanis a rosszat, a bánatot, azaz az óévet teljesen hátrahagyni, elfelejteni, s utat nyitni a szebb, boldogabb újévnek. Régen őseink az ártó szellemeket is ezzel akarták távol tartani a háztól. A szilveszteri bulizás célja az is, hogy jókedvvel, boldogsággal lépjen át mindenki az újévbe.
A fogadkozás eredete
A fogadkozás is arra vezethető vissza, hogy mindenki új lappal lépjen az újévbe, s minden hibáját hátrahagyja. Ilyenkor szabadon le lehet tenni a terheket, s nyíltan megfogadható, hogy mi az, amit a következő évben jobban kell csinálni, ami az óévben nem működött jól.
A társaság ereje
Már az ókorban is népes számban gyűltek össze az ünnepre az emberek. Az óév búcsúztatása nem is történhet magányosan, hiszen a régi sérelmeket, hibákat, a bánatot egyedül nem lehet elfelejteni. A lárma, a hangos ünneplés, evés-ivás is mind-mind társas tevékenység. A fogadkozásnak is csak úgy van értelme, ha van valaki, akinek elmondható.
Étkezés, ételek újév napján
Még ma is ismert és betartott szabály, hogy újév napján tilos baromfit enni, mert az elkaparja a szerencsét. Viszont malacot enni kifejezetten ajánlatos, mert az a házhoz túrja a szerencsét. A lencsét, babot is azért esszük még ma is ezen a napon, mert a gazdagságot jelképezik és hozzák a házhoz. Egyes vidékeken rétest is sütnek, amit olyan hosszúra nyújtanak, amilyen hosszú életet szeretnének.
A pezsgő története
A „csillagokat ivó” apát
Pérignon atya, aki huszonkilenc éves korában lett az apátság pincemestere, karácsony közeledtével meg akarván lepni újborral rendtársait, felnyitott egy új, még erjedetlen cukrot tartalmazó borral megtöltött palackot, ami sokadmagával szüret óta hevert a pince mélyén, s belekóstolt, nem vall-e szégyent vele. Ahogy nyelte a gyöngyöző bort, csodát érzett és látott, s akkor hangzott el az a nevezetes mondat: „A csillagokat iszom.”
Ki tudja, vajon élvezhette volna a gyöngyöző bort, ha az nem jól záró, hosszú dugóval ellátott, vastag falú angol palackban erjed. Így a pezsgő felfedezéséhez közvetve Sir R. Mansell angol tengernagynak is volt némi köze, akinek a hajóépítés védelmében sikerült kijárnia, hogy I. Jakab rendeletileg betiltsa az üvegolvasztó kemencék fával való fűtését. Így az üvegipar kénytelen volt széntüzelésre áttérni, s attól kezdve Angliában sötétzöld vagy fekete színű, vastag, nyomástűrő üvegpalackok készültek. Az hautvillier-i apátság pincéjében ilyenekben forrt a bor, s ami még fontosabb, Pérignon atya honosította meg a paratölgy kérgéből, a parafából készült dugó használatát, amivel akaratlanul megakadályozta, hogy a szén-dioxid kiszökjön a palackból.
Dom Pérignon szerzetestársainak is ízlett a gyöngyöző bor, aminek hamar híre ment. Olyannyira, hogy ettől kezdve ezt kínálták, mint „koronázási bort” a reimsi székesegyházban tartott királyi koronázások alkalmával.
A pezsgő „feltalálásának” van persze tudományosabb magyarázata is. Bizonyos fajta pezsgőborok már a 16. században is léteztek Franciaországban. Különböző erjedésű borokat összeházasítottak, s ez a kevert bor palackokba töltve újabb erjedési folyamaton ment át.
Dom Pérignon atya – okulva az első tapasztalatból – már nem elégedett meg a parafa dugóval, hanem a palackokat agyaggal és zsineggel zárta le, s így mindenképpen megakadályozta, hogy a szén-dioxid elillanjon. Ezt az igazi titkot nem sikerült sokáig az apátság falai között tartani. Helyi borkereskedők, így Pommery et Greno, Moët et Chandon, Mercier, Cliquot már a 18. század derekától foglalkoztak pezsgőgyártással Reimsben, Épernayben, Châlons-sur-Marne-ban. Ezek a nevek ma is jól ismertek a pezsgőpiacon.
Azt hihetnénk, hogy minden, ami kapcsolatos a pezsgővel, igazán férfimunka, pedig a reimsi polgármester lánya, Mademoiselle Ponsardin, aki mint Madame Cliquot tizenkilenc éves korában özvegyen maradt, több évtizeden át irányította a pezsgőgyártást és a pezsgőkereskedelmet.
Champagne felemelkedése
A 19. század második felében rohamos fejlődésnek indult a champagne-i pezsgőtermelés. Az 1889-től 1908-ig terjedő időszakot joggal nevezik „arany középkornak”.
Abban az időben tízmillió palack kelt el Franciaországban, s ennek a dupláját exportálták. A két világháború okozta visszaesés után újabb aranykor köszöntött be. Ma Champagne huszonnégyezer hektár szőlőjével a pezsgőkészítés világközpontja. S az ott termő Pinot noir, Pinot meunier kék szőlő és a fehér Chardonnay – ezekből készül a champagne – bizonyítja, tévedés azt hinni, hogy valamiféle értéktelen szőlő is megfelel a pezsgő alapanyagának. Valójában a pezsgő előállításához teljesen egészséges, könnyű, tiszta ízű, finom zamatú bor szükséges. Testes, jellegzetes, nehéz bor – bármilyen finom legyen is a Tokaji szamorodni – nem alkalmas pezsgőgyártásra. S még valami nagyon fontos: a márka minősége állandó legyen. Márpedig adott területről származó bor az időjárástól függően évente más és más minőségű lehet. Ahhoz, hogy a pezsgő előállításához minden töltéskor azonos minőségű és összetételű (alkohol-, sav-, kénsavtartalmú) bor álljon rendelkezésre, „házasítás” s annak megfelelő előkészítése szükséges.
A cuvée a fundamentum
A pezsgőgyártásra szánt szőlőt gyengén sajtolják, a mustot alacsony hőfokon (18-22 fok) erjesztik. A házasítással jön létre az alapbor, a cuvée, amelynek összeállításában fontos szerepe van a borok érzékszervi bírálatának. Csak tiszta ízű, élénk savérzetű, üde borok házasíthatók.
Franciaországban törvény szabályozza a pezsgőgyártáshoz felhasználható borok fajtáját, a készítés módját. A lényeg az összetétel: 72 százalék Pinot noir és Pinot meunier, 28 százalék Chardonnay. Ezek a fajták érnek be a kissé már északias éghajlaton. És döntő a talaj minősége. Az egykori tengerfenéken kialakult meszes talaj jól tartja a meleget ezen a hűvös vidéken.
Magyarországon nem szabályozza törvény az összetételt. De talán nem érdektelen elmondani, hogy hazai „házasításra” alkalmas lehet az Olaszrizling, Chardonnay, Királyleányka, Cserszegi fűszeres, Ezerjó, Zöld veltelini, Izsáki.
A cukorral csak óvatosan
Visszatérve a francia példához, amit azután sok országban követtek, az igazi értékek a föld alatt, a pincében rejlenek. A kék szőlőkből különleges préseken fehér mustot és így fehér bort állítanak elő, az első erjedést követően mindegyik fajta külön hordóban pihen fél évig, azután összeházasítják őket. Az alapborhoz kezdetben cukrot és élesztőt adtak, palackokba öntötték, így az újabb erjedés során keletkezett szén-dioxid nem tudott elillanni. Amíg azonban a cukrot véletlenszerűen adagolták, gyakori volt a palacktörés, száz palackból gyakran húsz, de akár nyolcvan is felrobbant. A szárazcukrozás atyjának nevezett J. A. Chaptal kémikus, a montpellier-i egyetem professzora a 18. század vége felé mutatott rá először arra, hogy a cukor megfelelő adagolásával szabályozható a keletkező szénsav mennyisége. Ezt az eljárást róla nevezték el „chaptalizációnak”. Az ugyancsak francia kémikus, Parmentier cukorforrásként sűrített mustot ajánlott, ami a borral gyorsabban és tökéletesebben elkeveredik, mint a cukor. Nagy lépést jelentett a pezsgőkészítés történetében, amikor a Châlons-sur-Marne-i patikus megszerkesztette a sűrűségmérőt, amivel ellenőrizni lehetett, mennyi szénsav erjedt a pezsgőben.
Élet a palackban
Most már nyugodtan érhetett a palackokban a pezsgő. A közben keletkezett üledéket, a seprőt azonban el kellett távolítani, nehogy az ital zavaros legyen. Ez is Pérignon atyának sikerült először. Az akkor elterjedt módszer, a dekantálás abból állt, hogy a tiszta bort leszívták vagy óvatosan leöntötték a seprőről.
A pezsgőkészítés fokozatosan tökéletesedett. A 19. század elejére kialakult a klasszikusnak nevezett (champagne-i) módszer. Eszerint a több fajta házasításával készült alapbort a szükséges tisztító kezelések után többnyire fél évig érlelik parafa dugóval, vaskapoccsal lezárt palackokban a második erjesztéshez. Ehhez úgynevezett tirázslikőrt készítenek pezsgőalapborból, cukorból és citromsavból. A citromsav a cukoradagolás miatt bekövetkező savcsökkenés ellensúlyozására szolgál. A palackba töltés és a seprőtlenítés között legalább két évnek kell eltelnie. S ami azután következik, az a pezsgőkészítés különlegessége.
A klasszikus eljárásban a seprőtlenítés nagy szakértelmet igénylő munkafolyamat. Az addig az erjesztőpincében 14 fok körüli hőmérsékleten tartott palackokat ferde helyzetben, dugóval lefelé fordítva rázóállványra helyezik. A szakmunkás megkezdi a felrázást, aminek célja az erjedés során keletkezett üledék, a seprő eltávolítása. Ez a hagyományos eljárásban úgy történik, hogy megfog két palackot, kissé megemeli, és köröző mozgást végez velük oda-vissza irányban, majd egynyolcad fordulattal visszahelyezi az állványra. Ezt a műveletet egy-két naponként megismétli, s a nyolcadik alkalommal a palack visszakerül a kiinduló állásba, de már kissé meredekebb helyzetben. Ezt a körforgást rendszerint még háromszor megismétlik, a palackok így egyre meredekebb helyzetbe kerülnek. A palack oldalára és nyakára lerakódott seprő minden egyes rázáskor megmozdul, de nem kavarodik fel. Az egynyolcados elfordítás következtében spirális vonalat követve kissé lejjebb csúszik, és a rázás végére a dugóra ülepedik. A hagyományos eljárásban ezután a szakmunkás a „felrázott” palackot óvatosan a szájával enyhén lefelé fordítja, eltávolítja a dugót rögzítő kapcsot, majd csípőfogóval a dugót, amivel együtt az üledék eltávozik a palackból.
Utolsó simítások
A pezsgőgyárak ma már a fáradságos és nagy hozzáértést igénylő kézi rázás helyett rázógépeket használnak. A seprőtlenítéshez a rázóállványról levett palackokat fejjel lefelé hűtőfolyadékba helyezik úgy, hogy a seprő és a fölötte lévő egy-két milliméternyi tiszta pezsgő „jégdugót” képez. Így fel lehet állítani a palackot anélkül, hogy a seprő felkavarodna, vagy visszahullana a pezsgőbe, s a kapocs meglazítása után a szénsav nyomása kilövi a jégdugót. Azzal együtt kevés pezsgő is távozik a palackból.
A seprőtlenítés mindkét esetben folyadékveszteséggel jár, amit cukormentes pezsgőnél nyers pezsgővel, a különböző édességű fajtáknál expedíciós likőrrel pótolnak. Ez cukorból, óborból álló, esetleg zamatosító anyagokkal (rum, borpárlat) ízesített folyadék. A feltöltött palackokat bedugaszolják, drótkosárral vagy fémszalaggal látják el, majd a készpezsgő-pincében még három-hat hónapig érlelik. A hagyományos pezsgősdugó anyaga ma is a jó minőségű parafa. A polietilénből készült dugók alul zártak vagy nyitottak. A fejképzés a lekötőanyaghoz, a drótkosárhoz vagy fémszalaghoz igazodik. A 20. század második felétől sok helyen a söröspalackokról ismert koronazárat alkalmazzák. A kész pezsgőre szállítás előtt ráhelyezik a kupakot, a címkét, a nyakszalagot, és csomagolják. A champagne-i borvidéken készült pezsgők címkéjén a különlegesen jó évjáratot a „Champagne millésimé” vagy csak „Millésimé” felirat jelzi.
Tank: időt és pénzt spórol
A Loire völgyében már gépesítették a pezsgőgyártást. Ott a második erjedési folyamat hatalmas acéltartályokban zajlik. A példát mások is követték. A tartályokban a hőmérséklet szabályozására csőkígyók szolgálnak, ezekkel hűteni vagy fűteni lehet a folyadékot. Az erjedés ezekben a készülékekben megfelelő időpontban lehűtéssel megszakítható. Ezzel az eljárással néhány hónap alatt lehet pezsgőt gyártani, természetesen a hosszú érlelési folyamat adta előnyök nélkül, viszont jóval kisebb költséggel. Az így készült „tankpezsgőt” hivatalosan hagyományos eljárással készültnek lehet nevezni. Franciául ez jobban hangzik: „méthode classique”, de azért ez nem ugyanaz, mint az eredeti „méthode champenoise”.
Világkörüli út
Franciaországban a „champagne” termelése mindmáig nemcsak minőségben, hanem mennyiségben is példamutató, de a 19. században – a gyártás megindulásának sorrendjében – Magyarországon, Németországban, Ausztriában, Olaszországban, Spanyolországban is elismerésre méltó termékeket állítottak elő. A 20. század második felében Franciaország, az akkori Német Szövetségi Köztársaság és a Szovjetunió mögé a mennyiségi termelést jelző rangsorban felzárkózott az Egyesült Államok, nem utolsósorban annak köszönhetően, hogy ott főleg francia pezsgőgyárak leányvállalatai nyíltak meg. A további sorrend: Olaszország, Spanyolország, Magyarország, Bulgária, Ausztria.
A Franciaország mögött ma második helyen álló Németországban a termelés 1826-ban két gyárral indult meg, 1856-ban már negyvenhat működött, számuk ma meghaladja a százat. A híresebbek, a koblenzi Deinhard, a wiesbadeni Henkell, a frankfurti Mumm, a mainzi Kupferberg már bizonyos konkurenciát jelentettek a franciáknak, akiktől sikerült elhódítani az addig egyedül ellátott brit piac egy részét.
Mi sem maradtunk ki
Magyarországon Hubert J. E. alapította 1825-ben Pozsonyban az első pezsgőgyárat. A Hubert pezsgő a Pesten 1842-ben rendezett első magyar iparkiállításon elnyerte a legjobb magyar pezsgő díját, majd a párizsi világkiállításon első díjat kapott. Pesten 1852-ben indult meg a gyártás a Hölle Márton alapította Józsefvárosi Pezsgőgyárban. A 19. század nyolcvanas éveiben alakult ki a budafoki pezsgőgyártási központ. Az ottani római kori település nevét, Promontort a pezsgő tette ismertté. Budafokon az első gyárat Törley József alapította, aki francia–német levelezőként, majd mint cégvezető egy reimsi pezsgőgyárban ismerkedett meg a pezsgőkészítéssel. 1882-ben francia szakemberekkel indította el üzemét Budafokon, s termelése az első világháború végén elérte a kétmillió palackot. Budafok azért is alkalmas volt pezsgőkészítésre, mert abban az időben a környéken még jelentős volt a szőlőtermelés, s a sziklába vájt hatalmas pincék, a főváros szomszédsága, a jó szállítási feltételek kedvező termelési és értékesítési lehetőséget teremtettek. S amikor 1887-ben Budafok elnyerte „A borok és pezsgők nemzetközi városa” címet, az már nemcsak annak volt köszönhető, hogy Törley a pezsgőgyár mellett borpárlatgyárat is létesített, de a konkurenciának is. Az a két francia szakember, Louis és César François, akik beindították a Törley-gyárat, 1886-ban önállósodtak, s a François cég a Törleyvel együtt, illetőleg azzal versengve öregbítette bel- és külföldi piacokon a magyar pezsgő jó hírét.
Az első világháború után az ország tizenegy gyárából négy működött Budafokon. A legtöbb pezsgőt termelő gyár a budafoki Törley és François mellett a pécsi Dittke és a tatai Esterházy volt.
Féle-fajta
A ma már világszerte elterjedt pezsgők egyvalamiben egységesek, a színük, cukortartalmuk alapján történő csoportosításban. Színük szerint fehér, rózsaszín (rozé) és vörös pezsgőket különböztetünk meg, cukortartalmuk alapján ismerünk különlegesen száraz (brut), száraz (sec, dry), félszáraz (demi sec, medium dry), félédes (demi doux, semi sweet) és édes (doux, sweet) pezsgőket. Valamennyinek megkülönböztetett szerepe van az étvágycsinálásban, a gasztronómiai finomságok élvezetének fokozásában.
Pérignon atya, aki huszonkilenc éves korában lett az apátság pincemestere, karácsony közeledtével meg akarván lepni újborral rendtársait, felnyitott egy új, még erjedetlen cukrot tartalmazó borral megtöltött palackot, ami sokadmagával szüret óta hevert a pince mélyén, s belekóstolt, nem vall-e szégyent vele. Ahogy nyelte a gyöngyöző bort, csodát érzett és látott, s akkor hangzott el az a nevezetes mondat: „A csillagokat iszom.”
Ki tudja, vajon élvezhette volna a gyöngyöző bort, ha az nem jól záró, hosszú dugóval ellátott, vastag falú angol palackban erjed. Így a pezsgő felfedezéséhez közvetve Sir R. Mansell angol tengernagynak is volt némi köze, akinek a hajóépítés védelmében sikerült kijárnia, hogy I. Jakab rendeletileg betiltsa az üvegolvasztó kemencék fával való fűtését. Így az üvegipar kénytelen volt széntüzelésre áttérni, s attól kezdve Angliában sötétzöld vagy fekete színű, vastag, nyomástűrő üvegpalackok készültek. Az hautvillier-i apátság pincéjében ilyenekben forrt a bor, s ami még fontosabb, Pérignon atya honosította meg a paratölgy kérgéből, a parafából készült dugó használatát, amivel akaratlanul megakadályozta, hogy a szén-dioxid kiszökjön a palackból.
Dom Pérignon szerzetestársainak is ízlett a gyöngyöző bor, aminek hamar híre ment. Olyannyira, hogy ettől kezdve ezt kínálták, mint „koronázási bort” a reimsi székesegyházban tartott királyi koronázások alkalmával.
A pezsgő „feltalálásának” van persze tudományosabb magyarázata is. Bizonyos fajta pezsgőborok már a 16. században is léteztek Franciaországban. Különböző erjedésű borokat összeházasítottak, s ez a kevert bor palackokba töltve újabb erjedési folyamaton ment át.
Dom Pérignon atya – okulva az első tapasztalatból – már nem elégedett meg a parafa dugóval, hanem a palackokat agyaggal és zsineggel zárta le, s így mindenképpen megakadályozta, hogy a szén-dioxid elillanjon. Ezt az igazi titkot nem sikerült sokáig az apátság falai között tartani. Helyi borkereskedők, így Pommery et Greno, Moët et Chandon, Mercier, Cliquot már a 18. század derekától foglalkoztak pezsgőgyártással Reimsben, Épernayben, Châlons-sur-Marne-ban. Ezek a nevek ma is jól ismertek a pezsgőpiacon.
Azt hihetnénk, hogy minden, ami kapcsolatos a pezsgővel, igazán férfimunka, pedig a reimsi polgármester lánya, Mademoiselle Ponsardin, aki mint Madame Cliquot tizenkilenc éves korában özvegyen maradt, több évtizeden át irányította a pezsgőgyártást és a pezsgőkereskedelmet.
Champagne felemelkedése
A 19. század második felében rohamos fejlődésnek indult a champagne-i pezsgőtermelés. Az 1889-től 1908-ig terjedő időszakot joggal nevezik „arany középkornak”.
Abban az időben tízmillió palack kelt el Franciaországban, s ennek a dupláját exportálták. A két világháború okozta visszaesés után újabb aranykor köszöntött be. Ma Champagne huszonnégyezer hektár szőlőjével a pezsgőkészítés világközpontja. S az ott termő Pinot noir, Pinot meunier kék szőlő és a fehér Chardonnay – ezekből készül a champagne – bizonyítja, tévedés azt hinni, hogy valamiféle értéktelen szőlő is megfelel a pezsgő alapanyagának. Valójában a pezsgő előállításához teljesen egészséges, könnyű, tiszta ízű, finom zamatú bor szükséges. Testes, jellegzetes, nehéz bor – bármilyen finom legyen is a Tokaji szamorodni – nem alkalmas pezsgőgyártásra. S még valami nagyon fontos: a márka minősége állandó legyen. Márpedig adott területről származó bor az időjárástól függően évente más és más minőségű lehet. Ahhoz, hogy a pezsgő előállításához minden töltéskor azonos minőségű és összetételű (alkohol-, sav-, kénsavtartalmú) bor álljon rendelkezésre, „házasítás” s annak megfelelő előkészítése szükséges.
A cuvée a fundamentum
A pezsgőgyártásra szánt szőlőt gyengén sajtolják, a mustot alacsony hőfokon (18-22 fok) erjesztik. A házasítással jön létre az alapbor, a cuvée, amelynek összeállításában fontos szerepe van a borok érzékszervi bírálatának. Csak tiszta ízű, élénk savérzetű, üde borok házasíthatók.
Franciaországban törvény szabályozza a pezsgőgyártáshoz felhasználható borok fajtáját, a készítés módját. A lényeg az összetétel: 72 százalék Pinot noir és Pinot meunier, 28 százalék Chardonnay. Ezek a fajták érnek be a kissé már északias éghajlaton. És döntő a talaj minősége. Az egykori tengerfenéken kialakult meszes talaj jól tartja a meleget ezen a hűvös vidéken.
Magyarországon nem szabályozza törvény az összetételt. De talán nem érdektelen elmondani, hogy hazai „házasításra” alkalmas lehet az Olaszrizling, Chardonnay, Királyleányka, Cserszegi fűszeres, Ezerjó, Zöld veltelini, Izsáki.
A cukorral csak óvatosan
Visszatérve a francia példához, amit azután sok országban követtek, az igazi értékek a föld alatt, a pincében rejlenek. A kék szőlőkből különleges préseken fehér mustot és így fehér bort állítanak elő, az első erjedést követően mindegyik fajta külön hordóban pihen fél évig, azután összeházasítják őket. Az alapborhoz kezdetben cukrot és élesztőt adtak, palackokba öntötték, így az újabb erjedés során keletkezett szén-dioxid nem tudott elillanni. Amíg azonban a cukrot véletlenszerűen adagolták, gyakori volt a palacktörés, száz palackból gyakran húsz, de akár nyolcvan is felrobbant. A szárazcukrozás atyjának nevezett J. A. Chaptal kémikus, a montpellier-i egyetem professzora a 18. század vége felé mutatott rá először arra, hogy a cukor megfelelő adagolásával szabályozható a keletkező szénsav mennyisége. Ezt az eljárást róla nevezték el „chaptalizációnak”. Az ugyancsak francia kémikus, Parmentier cukorforrásként sűrített mustot ajánlott, ami a borral gyorsabban és tökéletesebben elkeveredik, mint a cukor. Nagy lépést jelentett a pezsgőkészítés történetében, amikor a Châlons-sur-Marne-i patikus megszerkesztette a sűrűségmérőt, amivel ellenőrizni lehetett, mennyi szénsav erjedt a pezsgőben.
Élet a palackban
Most már nyugodtan érhetett a palackokban a pezsgő. A közben keletkezett üledéket, a seprőt azonban el kellett távolítani, nehogy az ital zavaros legyen. Ez is Pérignon atyának sikerült először. Az akkor elterjedt módszer, a dekantálás abból állt, hogy a tiszta bort leszívták vagy óvatosan leöntötték a seprőről.
A pezsgőkészítés fokozatosan tökéletesedett. A 19. század elejére kialakult a klasszikusnak nevezett (champagne-i) módszer. Eszerint a több fajta házasításával készült alapbort a szükséges tisztító kezelések után többnyire fél évig érlelik parafa dugóval, vaskapoccsal lezárt palackokban a második erjesztéshez. Ehhez úgynevezett tirázslikőrt készítenek pezsgőalapborból, cukorból és citromsavból. A citromsav a cukoradagolás miatt bekövetkező savcsökkenés ellensúlyozására szolgál. A palackba töltés és a seprőtlenítés között legalább két évnek kell eltelnie. S ami azután következik, az a pezsgőkészítés különlegessége.
A klasszikus eljárásban a seprőtlenítés nagy szakértelmet igénylő munkafolyamat. Az addig az erjesztőpincében 14 fok körüli hőmérsékleten tartott palackokat ferde helyzetben, dugóval lefelé fordítva rázóállványra helyezik. A szakmunkás megkezdi a felrázást, aminek célja az erjedés során keletkezett üledék, a seprő eltávolítása. Ez a hagyományos eljárásban úgy történik, hogy megfog két palackot, kissé megemeli, és köröző mozgást végez velük oda-vissza irányban, majd egynyolcad fordulattal visszahelyezi az állványra. Ezt a műveletet egy-két naponként megismétli, s a nyolcadik alkalommal a palack visszakerül a kiinduló állásba, de már kissé meredekebb helyzetben. Ezt a körforgást rendszerint még háromszor megismétlik, a palackok így egyre meredekebb helyzetbe kerülnek. A palack oldalára és nyakára lerakódott seprő minden egyes rázáskor megmozdul, de nem kavarodik fel. Az egynyolcados elfordítás következtében spirális vonalat követve kissé lejjebb csúszik, és a rázás végére a dugóra ülepedik. A hagyományos eljárásban ezután a szakmunkás a „felrázott” palackot óvatosan a szájával enyhén lefelé fordítja, eltávolítja a dugót rögzítő kapcsot, majd csípőfogóval a dugót, amivel együtt az üledék eltávozik a palackból.
Utolsó simítások
A pezsgőgyárak ma már a fáradságos és nagy hozzáértést igénylő kézi rázás helyett rázógépeket használnak. A seprőtlenítéshez a rázóállványról levett palackokat fejjel lefelé hűtőfolyadékba helyezik úgy, hogy a seprő és a fölötte lévő egy-két milliméternyi tiszta pezsgő „jégdugót” képez. Így fel lehet állítani a palackot anélkül, hogy a seprő felkavarodna, vagy visszahullana a pezsgőbe, s a kapocs meglazítása után a szénsav nyomása kilövi a jégdugót. Azzal együtt kevés pezsgő is távozik a palackból.
A seprőtlenítés mindkét esetben folyadékveszteséggel jár, amit cukormentes pezsgőnél nyers pezsgővel, a különböző édességű fajtáknál expedíciós likőrrel pótolnak. Ez cukorból, óborból álló, esetleg zamatosító anyagokkal (rum, borpárlat) ízesített folyadék. A feltöltött palackokat bedugaszolják, drótkosárral vagy fémszalaggal látják el, majd a készpezsgő-pincében még három-hat hónapig érlelik. A hagyományos pezsgősdugó anyaga ma is a jó minőségű parafa. A polietilénből készült dugók alul zártak vagy nyitottak. A fejképzés a lekötőanyaghoz, a drótkosárhoz vagy fémszalaghoz igazodik. A 20. század második felétől sok helyen a söröspalackokról ismert koronazárat alkalmazzák. A kész pezsgőre szállítás előtt ráhelyezik a kupakot, a címkét, a nyakszalagot, és csomagolják. A champagne-i borvidéken készült pezsgők címkéjén a különlegesen jó évjáratot a „Champagne millésimé” vagy csak „Millésimé” felirat jelzi.
Tank: időt és pénzt spórol
A Loire völgyében már gépesítették a pezsgőgyártást. Ott a második erjedési folyamat hatalmas acéltartályokban zajlik. A példát mások is követték. A tartályokban a hőmérséklet szabályozására csőkígyók szolgálnak, ezekkel hűteni vagy fűteni lehet a folyadékot. Az erjedés ezekben a készülékekben megfelelő időpontban lehűtéssel megszakítható. Ezzel az eljárással néhány hónap alatt lehet pezsgőt gyártani, természetesen a hosszú érlelési folyamat adta előnyök nélkül, viszont jóval kisebb költséggel. Az így készült „tankpezsgőt” hivatalosan hagyományos eljárással készültnek lehet nevezni. Franciául ez jobban hangzik: „méthode classique”, de azért ez nem ugyanaz, mint az eredeti „méthode champenoise”.
Világkörüli út
Franciaországban a „champagne” termelése mindmáig nemcsak minőségben, hanem mennyiségben is példamutató, de a 19. században – a gyártás megindulásának sorrendjében – Magyarországon, Németországban, Ausztriában, Olaszországban, Spanyolországban is elismerésre méltó termékeket állítottak elő. A 20. század második felében Franciaország, az akkori Német Szövetségi Köztársaság és a Szovjetunió mögé a mennyiségi termelést jelző rangsorban felzárkózott az Egyesült Államok, nem utolsósorban annak köszönhetően, hogy ott főleg francia pezsgőgyárak leányvállalatai nyíltak meg. A további sorrend: Olaszország, Spanyolország, Magyarország, Bulgária, Ausztria.
A Franciaország mögött ma második helyen álló Németországban a termelés 1826-ban két gyárral indult meg, 1856-ban már negyvenhat működött, számuk ma meghaladja a százat. A híresebbek, a koblenzi Deinhard, a wiesbadeni Henkell, a frankfurti Mumm, a mainzi Kupferberg már bizonyos konkurenciát jelentettek a franciáknak, akiktől sikerült elhódítani az addig egyedül ellátott brit piac egy részét.
Mi sem maradtunk ki
Magyarországon Hubert J. E. alapította 1825-ben Pozsonyban az első pezsgőgyárat. A Hubert pezsgő a Pesten 1842-ben rendezett első magyar iparkiállításon elnyerte a legjobb magyar pezsgő díját, majd a párizsi világkiállításon első díjat kapott. Pesten 1852-ben indult meg a gyártás a Hölle Márton alapította Józsefvárosi Pezsgőgyárban. A 19. század nyolcvanas éveiben alakult ki a budafoki pezsgőgyártási központ. Az ottani római kori település nevét, Promontort a pezsgő tette ismertté. Budafokon az első gyárat Törley József alapította, aki francia–német levelezőként, majd mint cégvezető egy reimsi pezsgőgyárban ismerkedett meg a pezsgőkészítéssel. 1882-ben francia szakemberekkel indította el üzemét Budafokon, s termelése az első világháború végén elérte a kétmillió palackot. Budafok azért is alkalmas volt pezsgőkészítésre, mert abban az időben a környéken még jelentős volt a szőlőtermelés, s a sziklába vájt hatalmas pincék, a főváros szomszédsága, a jó szállítási feltételek kedvező termelési és értékesítési lehetőséget teremtettek. S amikor 1887-ben Budafok elnyerte „A borok és pezsgők nemzetközi városa” címet, az már nemcsak annak volt köszönhető, hogy Törley a pezsgőgyár mellett borpárlatgyárat is létesített, de a konkurenciának is. Az a két francia szakember, Louis és César François, akik beindították a Törley-gyárat, 1886-ban önállósodtak, s a François cég a Törleyvel együtt, illetőleg azzal versengve öregbítette bel- és külföldi piacokon a magyar pezsgő jó hírét.
Az első világháború után az ország tizenegy gyárából négy működött Budafokon. A legtöbb pezsgőt termelő gyár a budafoki Törley és François mellett a pécsi Dittke és a tatai Esterházy volt.
Féle-fajta
A ma már világszerte elterjedt pezsgők egyvalamiben egységesek, a színük, cukortartalmuk alapján történő csoportosításban. Színük szerint fehér, rózsaszín (rozé) és vörös pezsgőket különböztetünk meg, cukortartalmuk alapján ismerünk különlegesen száraz (brut), száraz (sec, dry), félszáraz (demi sec, medium dry), félédes (demi doux, semi sweet) és édes (doux, sweet) pezsgőket. Valamennyinek megkülönböztetett szerepe van az étvágycsinálásban, a gasztronómiai finomságok élvezetének fokozásában.
2012. december 24., hétfő
A kék madár
Íme az utolsó karácsonyi történet! Az én kedvencem!
Maurice Maeterlinck meséje...
...egy favágó gyermekeiről, Mytylről és Tyltylről szól. Karácsony éjszakáján azt álmodják, hogy Berylune, az Alkonyi Tündér elküldi őket megkeresni a boldogság kék madarát. Berylune egy gyémántot ajándékoz nekik, amelynek segítségével beleláthatnak a körülöttük lévő dolgok lelkébe, a hallgatásra kárhoztatott Kutya és Macska pedig szavakba foglalhatja érzéseit. Útjuk során a gyermekeket az erdőben megtámadják az állatok és a fák, de a hűséges Kutya megmenti őket. A testvérek az Emlékezés Birodalmában felkeresik régóta halott nagyszüleiket. Eljutnak még az Éj palotájába és a Jövő Birodalmába is, ahol találkoznak az életre készülődő kistestvérükkel. Végül hazaérnek: anyjuk ébreszti őket. Megérkezik szomszédjuk, Berlingot néni (Berylune tündér), aki elkéri Tyltyltől a kismadarát, ezzel akarja felvidítani halálos beteg kislányát. Ekkor veszik észre, hogy a madár kék színű, és ez az a madár, amelynek keresésére indultak.
“A Kék madarat nem kell távoli országokban keresni. A Kék madár mindig velünk van, ha szeretjük egymást, és örülünk az élet legkisebb ajándékainak is. De mindig elrepül, ha bántjuk egymást, ha irigykedve figyeljük mások örömét. Mert a Kék madár maga a boldogság és kalitkája az emberi szív."
Maurice Maeterlinck meséje...
...egy favágó gyermekeiről, Mytylről és Tyltylről szól. Karácsony éjszakáján azt álmodják, hogy Berylune, az Alkonyi Tündér elküldi őket megkeresni a boldogság kék madarát. Berylune egy gyémántot ajándékoz nekik, amelynek segítségével beleláthatnak a körülöttük lévő dolgok lelkébe, a hallgatásra kárhoztatott Kutya és Macska pedig szavakba foglalhatja érzéseit. Útjuk során a gyermekeket az erdőben megtámadják az állatok és a fák, de a hűséges Kutya megmenti őket. A testvérek az Emlékezés Birodalmában felkeresik régóta halott nagyszüleiket. Eljutnak még az Éj palotájába és a Jövő Birodalmába is, ahol találkoznak az életre készülődő kistestvérükkel. Végül hazaérnek: anyjuk ébreszti őket. Megérkezik szomszédjuk, Berlingot néni (Berylune tündér), aki elkéri Tyltyltől a kismadarát, ezzel akarja felvidítani halálos beteg kislányát. Ekkor veszik észre, hogy a madár kék színű, és ez az a madár, amelynek keresésére indultak.
“A Kék madarat nem kell távoli országokban keresni. A Kék madár mindig velünk van, ha szeretjük egymást, és örülünk az élet legkisebb ajándékainak is. De mindig elrepül, ha bántjuk egymást, ha irigykedve figyeljük mások örömét. Mert a Kék madár maga a boldogság és kalitkája az emberi szív."
2012. december 23., vasárnap
Sík Sándor: A napkeleti bölcsek
Ama csillag után.
A holdsugaras hideg éjszakában,
Mint egy fehérlő, csendes álom,
Úgy vonult el a komoly karaván.
És elől ment a három.
A sziklás föld mogorván és kopáron
Feküdt el lábaik alatt.
Méltóságos sora a száz tevének
A harmaton halkan haladt.
És mintha fehér árnyak lengenének,
Úgy vonult végig a fehér sereg
A völgyön, ahol nem nőttek virágok,
S a városon, ahol az emberek
Nem virrasztottak és nem énekeltek.
S ahol nem látta őket senkisem.
És így suhant el csendesen
Életre éledt vágya Napkeletnek
Az ezredéves éjszakán.
Ama csillag után.
A holdsugaras hideg éjszakában,
Mint egy fehérlő, csendes álom,
Úgy vonult el a komoly karaván.
És elől ment a három.
A sziklás föld mogorván és kopáron
Feküdt el lábaik alatt.
Méltóságos sora a száz tevének
A harmaton halkan haladt.
És mintha fehér árnyak lengenének,
Úgy vonult végig a fehér sereg
A völgyön, ahol nem nőttek virágok,
S a városon, ahol az emberek
Nem virrasztottak és nem énekeltek.
S ahol nem látta őket senkisem.
És így suhant el csendesen
Életre éledt vágya Napkeletnek
Az ezredéves éjszakán.
Ama csillag után.
Egyszerű narancstorta
Hozzávalók:
20 dkg vaj
20 dkg porcukor
5 db tojás
3 narancs héja és leve
11 dkg joghurt
1 csomag vaníliás cukor
35 dkg liszt
3 kávéskanál sütőpor
Szirup:
20 dkg porcukor
10 dkg víz
1 narancs leve
Elkészítés: A vajat a porcukorral és a vaníliás cukorral habosra keverjük. A tojások sárgáját egyenként hozzáadjuk, majd a joghurtot és a narancsok héját és levét is. A sütőport és a lisztet hozzáadjuk, majd a tojásfehérjéből habot verünk és a masszába forgatjuk. Vajjal kikent tortaformában 180 fokon úgy 70 percig sütjük. A sziruphoz valókat összeforraljuk, és a kisült tortára öntjük.
20 dkg vaj
20 dkg porcukor
5 db tojás
3 narancs héja és leve
11 dkg joghurt
1 csomag vaníliás cukor
35 dkg liszt
3 kávéskanál sütőpor
Szirup:
20 dkg porcukor
10 dkg víz
1 narancs leve
Elkészítés: A vajat a porcukorral és a vaníliás cukorral habosra keverjük. A tojások sárgáját egyenként hozzáadjuk, majd a joghurtot és a narancsok héját és levét is. A sütőport és a lisztet hozzáadjuk, majd a tojásfehérjéből habot verünk és a masszába forgatjuk. Vajjal kikent tortaformában 180 fokon úgy 70 percig sütjük. A sziruphoz valókat összeforraljuk, és a kisült tortára öntjük.
Diós párnácskák
Hozzávalók:
a tésztához: 22 dkg RAMA margarin, 22 dkg liszt, 7 db tojássárgája
a töltelékhez: 25 dkg darált dió, 22 dkg porcukor, 7 db tojásfehérje, fahéj ízlés szerint.
A fenti anyagokat gyorsan összegyúrjuk, 3-4 órára hűtőbe tesszük. Legjobb, ha egy egész éjszakát hűtőben áll. Huszonöt egyenlő részre osztjuk, letakarva újra hűtőbe tesszük. Ezután elkészítjük a tölteléket. A diót, porcukrot, a 7 db tojás felvert habját lazán összekeverjük. Egy sütőlemezt kivajazunk. A cipócskákat egyenként kinyújtjuk (kb. 10-12 cm átmérőjűre) kör alakúra, nagyon vékonyra! A fahéjas, diós, cukros tölteléket nyomózsákkal a kör közepére nyomjuk, majd a tésztácskákat félbehajtjuk, a széleket szorosan egymásra nyomkodjuk. 180 °C-os sütőben aranysárgára sütjük. Tálalás előtt megszórjuk vaníliás cukorral.
a tésztához: 22 dkg RAMA margarin, 22 dkg liszt, 7 db tojássárgája
a töltelékhez: 25 dkg darált dió, 22 dkg porcukor, 7 db tojásfehérje, fahéj ízlés szerint.
A fenti anyagokat gyorsan összegyúrjuk, 3-4 órára hűtőbe tesszük. Legjobb, ha egy egész éjszakát hűtőben áll. Huszonöt egyenlő részre osztjuk, letakarva újra hűtőbe tesszük. Ezután elkészítjük a tölteléket. A diót, porcukrot, a 7 db tojás felvert habját lazán összekeverjük. Egy sütőlemezt kivajazunk. A cipócskákat egyenként kinyújtjuk (kb. 10-12 cm átmérőjűre) kör alakúra, nagyon vékonyra! A fahéjas, diós, cukros tölteléket nyomózsákkal a kör közepére nyomjuk, majd a tésztácskákat félbehajtjuk, a széleket szorosan egymásra nyomkodjuk. 180 °C-os sütőben aranysárgára sütjük. Tálalás előtt megszórjuk vaníliás cukorral.
Mandulás krém
Hozzávalók 4 személyre:
2 vaníliarúd
5 dl tej
6 tojássárgája
10 dkg cukor
1 citrom reszelt héja
10 dkg őrölt mandula
5 dkg tisztított, pirított, vágott mandula
A díszítéshez:
tejszínhab és gyümölcsök
Előkészítés: Kettévágjuk a vaníliarudakat, kikaparjuk belsejét, félretesszük. A visszamaradt héjjal felforraljuk a tejet, majd kicsit lehűtjük.
Elkészítés: A tojások sárgáját fém keverőtálba tesszük, habosra keverjük a cukorral, beletesszük a kikapart vaníliapépet, a citromhéjat, és gyors keverés mellett beleöntjük a tejet. Egy lábasban kevés vizet forralunk, arra téve a keverőtálat, vízgőzön, egyenletes keverés mellett, 20-25 perc alatt besűrítjük. Amikor elég sűrű, belekeverjük az őrölt mandulát. Levesszük a gőzről, és gyakran kevergetve kihűtjük. A kihűlt krémet 4 kehelybe szétosztjuk, és 1-2 órára a hűtőbe tesszük. Tálalásnál megszórjuk a pirított mandulával, tejszínhabbal, gyümölcsökkel díszítve kínáljuk.
2 vaníliarúd
5 dl tej
6 tojássárgája
10 dkg cukor
1 citrom reszelt héja
10 dkg őrölt mandula
5 dkg tisztított, pirított, vágott mandula
A díszítéshez:
tejszínhab és gyümölcsök
Előkészítés: Kettévágjuk a vaníliarudakat, kikaparjuk belsejét, félretesszük. A visszamaradt héjjal felforraljuk a tejet, majd kicsit lehűtjük.
Elkészítés: A tojások sárgáját fém keverőtálba tesszük, habosra keverjük a cukorral, beletesszük a kikapart vaníliapépet, a citromhéjat, és gyors keverés mellett beleöntjük a tejet. Egy lábasban kevés vizet forralunk, arra téve a keverőtálat, vízgőzön, egyenletes keverés mellett, 20-25 perc alatt besűrítjük. Amikor elég sűrű, belekeverjük az őrölt mandulát. Levesszük a gőzről, és gyakran kevergetve kihűtjük. A kihűlt krémet 4 kehelybe szétosztjuk, és 1-2 órára a hűtőbe tesszük. Tálalásnál megszórjuk a pirított mandulával, tejszínhabbal, gyümölcsökkel díszítve kínáljuk.
Kovács András: Karácsonyi álom
Deres ágaikkal dermedten álltak az útmenti fák: némán örízték a fagyos csendet. A dombokkal, erdőkkel körülölelt kis falucska kéményei vígan pöfékelték szürke füstjüket a metszően tiszta levegőbe. A pára kristályfüzérré változott, s egy láthatatlan kéz a legszegényebb házíkó udvarán magasodó fenyöfa ágaira fűzte. Egész nap fagyott. Déltájban aztán az ólmos felhőkből hullani kezdett a hó, és néhány óra elteltével már puha, fehér takaró borította az egész völgyet.
Ahol a falucska véget ért, s a kavicsos út az erdő homályába veszett, ott állt az a kicsiny házikó, melyben a kis árva Jankó éldegélt jóságos nagyapjával: Senkijük sem volt egymáson kívül és nagyon szegények voltak.
Szenteste napján a konyhában kályha duruzsolt,ök a barátságos melegben kis bölcsőt faragtak Jézuskával. Amikor elkészültek megszólalt Jankó:
- Nagyapó, most már van Jézuskánk, de még nincsen karácsonyfánk, ami alá odatehetnénk.
- Teringettét, igazad van. - kapott a fejéhez nagyapó- Nosza, öltözz hamar! Induljunk gyorsan az erdőbe mielőtt a nyakunkra esteledik. Jézus születése napján azért mégsem maradhatunk karácsonyfa nélkül. Biztosan
jut nekünk is egy kicsiny fácska.
A hóesésben nekiindultak az erdőnek. Hamarosan úgy néztek ki, mint két hóember.
- No, nézd csak - mutatott nagyapó egy kis fenyöfára mutatva-, hát ez meg hogy kerülhetett ide a sok tölgy közé ?
- Ne hagyjuk itt! Vigyük haza, hisz majdnem olyan árva, mint én.
Nagyapót meghatotta a kisfiú kérése. Bár a föld nagyon kemény volt, mégis ügyesen sikerült tövestöl kiemelni a fát.
-Most már nekünk is lesz igazi karácsonyfánk! -lelkendezett Jankó.
Alig léptek néhányat, amikor erötlen, csipogó hangra fígyeltek fel. Egy kis rnadár próbált szabadulni a galagonyabokor tövises ágainak szorításából. Fent, a fészek melegéböl ijedten nézték társai.
- Nagyapó, segítsünk neki!
Lassan, óvatosan emelték ki szúrós fogságából a kis madarat. Alaposan elfáradt, kicsiny szive már alig kalimpált, a szárnyait sem bírta megemelni.
- Na, most mi legyen, Jankó ? - tette fel a kérdést nagyapó - Ha itt hagyjuk meáfagy a hideg havon, vagy róka viszi el...
- Tudom már -derült fel Jankó-, felviszem a fészkébe, ott majd vigyáznak rá. a többiek. Azzal -nagyapó helyesló pillantásaitól kísérve- belsó zsebébe, közvetlenül a szíve fölé csúsztatta az elgyötört kis jószágot. Óvatosan kezdett fölfelé kapaszkodni. Mikor már csak egy karnyújtásnyira volt a fészektöl, megállt és gyöngéden belehelyezte a madarat.
Vidáman indult lefele. Ám lába alatt váratlanul ág reccsent. Gyorsan egy vastagabb felé kapott, de már túl későn. Nem érte el.. A tüskés bokorba huppant. Nagyapó rémülten ugrott, hogy elkapja. Szerencsére nem történt komoly baj, csupán a ködmönke bánta, mert azt bizony a tövisek összevissza szabdalták.
- Nem fáj semmid ? Nem ütötted meg magad ?
- Nem. - felelte szipogva.
- Akkor miért sírsz ? Mi a baj ?
- Hát, csak ez.. - mutatott zokogva. szakadt kabátkájára- Rongyos ködmönkében hogy köszöntsem a kicsi Jézuskát ? Hogy menjek az éjféli szentmisére, hogy kerüljek a kicsiny Király színe elé ?
- Elég csúnyán elszakadt az igaz, de te sokkal rosszabbul is járhattál volna. Örülj, hogy ép bőrrel megúsztad. Különben is, igazi hősként viselkedtél, hisz megmentetted egy gyönge kismadár életét. Ezt az Égi Király is meg fogja értení. Hidd el: őt nem a külsőd fogja érdekelni, hanem a szíved. A ködmön miatt pedig ne búsúlj, majd én megfoltozom.
Mire hazaértek, bizony már egészen rájuk esteledett. A fácskát egy nagy vírágcserépbe állítva a szoba közepén, egy asztalra tették. lgaz, nem voltak csillogó díszek -csupán néhány színespanírba csomagolt dió, egy-két piros alma és három szál gyertya-, mégis nagyon szép karácsonyfa lett a kis fenyőből. Alatta pedig ott mosolygott a fából faragott kicsi Jézus. Karácsonyi dalokat énekeltek, s közben nagyapó megfoltozta a kis ködmönt. Az idő gyorsan elröppent. Lassan indultak az éjféli misére. Lábuk alatt megcsikordult a hó, a harangok pedig csengtek-bongtak, visszhangzott belé az egész völgy. A templom fényei hívogató melegséggel áradtak a fagyos éjszakába. Száz és száz torokból szállt ég felé a Gloria...
Egy darabig Jankó ís énekelt, ám a szentbeszéd alatt elszenderedett. Álmában angyalok jöttek érte, karjaikba vették és egyenesen a betlehemi barlangistállóba röpítették. Az egyszerű, szegényes istálló láttán Jankó nagyon elcsodálkozott:
- Ó, te kicsiny Gyermek, Isten szegénykéje! Gyalulatlan deszka jászol lett a bölcsőd ? Finom selyem helyett durva szalma a takaród ? Hisz te éppen olyan szegény vagy mint én. Nekem sincs semmim. Apátlanul, anyátlanul, jóságos nagyapómmal élek. Rajta kívül senkim sincs e földkerekén. De azért ajándékot én is adok neked: rád terítem ködmönkémet, hogy ebben a hídeg istállóbnn meg ne fázz. Nem szép az igaz, tudod. leestem a fáról.. Meglátod,jó meleg lesz. – azzal foltozott ködmönkéjével betakarta a Kisdedet. Ebben a. pillanatban vette észre a délutáni kismadarat, amint ott repdesett a jászol felett. Szívét boldog melegség járta át.
- Jézuska madara - mondta Szent József mnsolyogva -, neked köszönheti az életét.
A Boldogságos Istenanya szelíden megsimogatta a kisfiú fejét, és így szólt hozzá:
- Te adtad a legszebb ajándékot a fiamnak. Ne félj, kicsi Jankó, jóságodért elnyered jutalmad. Aki ilyen nagy ajándékot tud adni, annak a szíve nagyon gazdag. Vigyázz szíved gazdagságára, mert most már te is kincset hordozol: az Égi Király kincsét.
Jankó, ahogy ott térdelt a barlangistálló hideg kövén, hirtelen nagyon könnyűnek érezte magát. Legszivesebben szívére ölelte volna az egész világot. De sajnos az álom itt véget ért.
- Te aztán jól elbóbiskoltál. Végig aludtad a szentmisét. – köszöntötte szelíd korholással ölében ébredezö unokáját nagyapó.
~ De én a Jézuskánál voltam, csak most nagyon fázom. –válaszolt boldog álmossággal Jankó.
- Mindjárt hazaérünk. A meleg szobában jó lesz beszívni a fenyö illatát.
Nagyapó, én akkor lennék a legboldogabb, ha abból a nagyon szép álomból legalább egy icipici a mi szegény otthonunkban is valóra válna.
Nagyapó elszomorodott, most fájt neki a nagy szegénység, hisz semmivel sem tudta megajándékozni szegény kis árva unokáját. Szótlanul lépdeltek a havas utcán.
Amint hazatérve beléptek a házba, alig akartak hinni a szemülmek: a fácska csodaszép díszekben ragyogott. A kopottas szoba meghitt karácsonyi fényben tündökölt. A fa alatt pedig egy vadonatúj ködmönke várta gazdáját. Még egy zacskó pipadohányt is találtak nagyapó nem kis örömére. Az asztalon finom kalács illatozott...
- Itt jártak az angyalok! -ujjongott örömében Jankó- Hiszen megcnondta a jóságos Szüzanya: "Elnyered jutalmad." Ó, nagyapó, ilyen boldog még sohasem voltam!
Szegény nagyapó még mindig nem akart hinni a szemének. Egyre csak azt ismételgette:
- Ugye, mindig mondtam, hoáy a karácsonyi Kisded a szegények barátja..
Megindult szívvel énekelte, most már nagyapó és unokája is: "Mennyből az angyal lejött hozzátok..." Közben kint békésen hullt a hó, fent, az égből mosolyogva néztek a földre az angyalok..
Ahol a falucska véget ért, s a kavicsos út az erdő homályába veszett, ott állt az a kicsiny házikó, melyben a kis árva Jankó éldegélt jóságos nagyapjával: Senkijük sem volt egymáson kívül és nagyon szegények voltak.
Szenteste napján a konyhában kályha duruzsolt,ök a barátságos melegben kis bölcsőt faragtak Jézuskával. Amikor elkészültek megszólalt Jankó:
- Nagyapó, most már van Jézuskánk, de még nincsen karácsonyfánk, ami alá odatehetnénk.
- Teringettét, igazad van. - kapott a fejéhez nagyapó- Nosza, öltözz hamar! Induljunk gyorsan az erdőbe mielőtt a nyakunkra esteledik. Jézus születése napján azért mégsem maradhatunk karácsonyfa nélkül. Biztosan
jut nekünk is egy kicsiny fácska.
A hóesésben nekiindultak az erdőnek. Hamarosan úgy néztek ki, mint két hóember.
- No, nézd csak - mutatott nagyapó egy kis fenyöfára mutatva-, hát ez meg hogy kerülhetett ide a sok tölgy közé ?
- Ne hagyjuk itt! Vigyük haza, hisz majdnem olyan árva, mint én.
Nagyapót meghatotta a kisfiú kérése. Bár a föld nagyon kemény volt, mégis ügyesen sikerült tövestöl kiemelni a fát.
-Most már nekünk is lesz igazi karácsonyfánk! -lelkendezett Jankó.
Alig léptek néhányat, amikor erötlen, csipogó hangra fígyeltek fel. Egy kis rnadár próbált szabadulni a galagonyabokor tövises ágainak szorításából. Fent, a fészek melegéböl ijedten nézték társai.
- Nagyapó, segítsünk neki!
Lassan, óvatosan emelték ki szúrós fogságából a kis madarat. Alaposan elfáradt, kicsiny szive már alig kalimpált, a szárnyait sem bírta megemelni.
- Na, most mi legyen, Jankó ? - tette fel a kérdést nagyapó - Ha itt hagyjuk meáfagy a hideg havon, vagy róka viszi el...
- Tudom már -derült fel Jankó-, felviszem a fészkébe, ott majd vigyáznak rá. a többiek. Azzal -nagyapó helyesló pillantásaitól kísérve- belsó zsebébe, közvetlenül a szíve fölé csúsztatta az elgyötört kis jószágot. Óvatosan kezdett fölfelé kapaszkodni. Mikor már csak egy karnyújtásnyira volt a fészektöl, megállt és gyöngéden belehelyezte a madarat.
Vidáman indult lefele. Ám lába alatt váratlanul ág reccsent. Gyorsan egy vastagabb felé kapott, de már túl későn. Nem érte el.. A tüskés bokorba huppant. Nagyapó rémülten ugrott, hogy elkapja. Szerencsére nem történt komoly baj, csupán a ködmönke bánta, mert azt bizony a tövisek összevissza szabdalták.
- Nem fáj semmid ? Nem ütötted meg magad ?
- Nem. - felelte szipogva.
- Akkor miért sírsz ? Mi a baj ?
- Hát, csak ez.. - mutatott zokogva. szakadt kabátkájára- Rongyos ködmönkében hogy köszöntsem a kicsi Jézuskát ? Hogy menjek az éjféli szentmisére, hogy kerüljek a kicsiny Király színe elé ?
- Elég csúnyán elszakadt az igaz, de te sokkal rosszabbul is járhattál volna. Örülj, hogy ép bőrrel megúsztad. Különben is, igazi hősként viselkedtél, hisz megmentetted egy gyönge kismadár életét. Ezt az Égi Király is meg fogja értení. Hidd el: őt nem a külsőd fogja érdekelni, hanem a szíved. A ködmön miatt pedig ne búsúlj, majd én megfoltozom.
Mire hazaértek, bizony már egészen rájuk esteledett. A fácskát egy nagy vírágcserépbe állítva a szoba közepén, egy asztalra tették. lgaz, nem voltak csillogó díszek -csupán néhány színespanírba csomagolt dió, egy-két piros alma és három szál gyertya-, mégis nagyon szép karácsonyfa lett a kis fenyőből. Alatta pedig ott mosolygott a fából faragott kicsi Jézus. Karácsonyi dalokat énekeltek, s közben nagyapó megfoltozta a kis ködmönt. Az idő gyorsan elröppent. Lassan indultak az éjféli misére. Lábuk alatt megcsikordult a hó, a harangok pedig csengtek-bongtak, visszhangzott belé az egész völgy. A templom fényei hívogató melegséggel áradtak a fagyos éjszakába. Száz és száz torokból szállt ég felé a Gloria...
Egy darabig Jankó ís énekelt, ám a szentbeszéd alatt elszenderedett. Álmában angyalok jöttek érte, karjaikba vették és egyenesen a betlehemi barlangistállóba röpítették. Az egyszerű, szegényes istálló láttán Jankó nagyon elcsodálkozott:
- Ó, te kicsiny Gyermek, Isten szegénykéje! Gyalulatlan deszka jászol lett a bölcsőd ? Finom selyem helyett durva szalma a takaród ? Hisz te éppen olyan szegény vagy mint én. Nekem sincs semmim. Apátlanul, anyátlanul, jóságos nagyapómmal élek. Rajta kívül senkim sincs e földkerekén. De azért ajándékot én is adok neked: rád terítem ködmönkémet, hogy ebben a hídeg istállóbnn meg ne fázz. Nem szép az igaz, tudod. leestem a fáról.. Meglátod,jó meleg lesz. – azzal foltozott ködmönkéjével betakarta a Kisdedet. Ebben a. pillanatban vette észre a délutáni kismadarat, amint ott repdesett a jászol felett. Szívét boldog melegség járta át.
- Jézuska madara - mondta Szent József mnsolyogva -, neked köszönheti az életét.
A Boldogságos Istenanya szelíden megsimogatta a kisfiú fejét, és így szólt hozzá:
- Te adtad a legszebb ajándékot a fiamnak. Ne félj, kicsi Jankó, jóságodért elnyered jutalmad. Aki ilyen nagy ajándékot tud adni, annak a szíve nagyon gazdag. Vigyázz szíved gazdagságára, mert most már te is kincset hordozol: az Égi Király kincsét.
Jankó, ahogy ott térdelt a barlangistálló hideg kövén, hirtelen nagyon könnyűnek érezte magát. Legszivesebben szívére ölelte volna az egész világot. De sajnos az álom itt véget ért.
- Te aztán jól elbóbiskoltál. Végig aludtad a szentmisét. – köszöntötte szelíd korholással ölében ébredezö unokáját nagyapó.
~ De én a Jézuskánál voltam, csak most nagyon fázom. –válaszolt boldog álmossággal Jankó.
- Mindjárt hazaérünk. A meleg szobában jó lesz beszívni a fenyö illatát.
Nagyapó, én akkor lennék a legboldogabb, ha abból a nagyon szép álomból legalább egy icipici a mi szegény otthonunkban is valóra válna.
Nagyapó elszomorodott, most fájt neki a nagy szegénység, hisz semmivel sem tudta megajándékozni szegény kis árva unokáját. Szótlanul lépdeltek a havas utcán.
Amint hazatérve beléptek a házba, alig akartak hinni a szemülmek: a fácska csodaszép díszekben ragyogott. A kopottas szoba meghitt karácsonyi fényben tündökölt. A fa alatt pedig egy vadonatúj ködmönke várta gazdáját. Még egy zacskó pipadohányt is találtak nagyapó nem kis örömére. Az asztalon finom kalács illatozott...
- Itt jártak az angyalok! -ujjongott örömében Jankó- Hiszen megcnondta a jóságos Szüzanya: "Elnyered jutalmad." Ó, nagyapó, ilyen boldog még sohasem voltam!
Szegény nagyapó még mindig nem akart hinni a szemének. Egyre csak azt ismételgette:
- Ugye, mindig mondtam, hoáy a karácsonyi Kisded a szegények barátja..
Megindult szívvel énekelte, most már nagyapó és unokája is: "Mennyből az angyal lejött hozzátok..." Közben kint békésen hullt a hó, fent, az égből mosolyogva néztek a földre az angyalok..
2012. december 22., szombat
Tunyogi Csapó Gábor: A szenteste története
– Papa, papa, ugye elmeséled megint, hogy is volt azon a szentestén? – A kis Bori rövidszoknyás forgószélként rohant át a tágas lakószobán, és átölelte az apját, aki éppen az utolsó csillagszórókat tekerte rá az embermagasságú fenyő legfelsőbb ágára.
– Naná, hogy elmondja – kiabálta Feri, aki alig maradt el húga mögött. Ő már persze méltóságán alulinak tartotta volna, hogy átölelje apját. – Ugye elmondod, apu? A szentestén a szenteste történetét... Muszáj elmondani.
– Ugyan, gyerekek! – intette le őket az apjuk, ami persze álszent képmutatás volt, hiszen titokban nagyon büszke volt arra, hogy felcseperedő gyermekei – Feri már tizenkét éves volt, Bori már kilenc – még mindig nagyra becsülték a papa meséjét. – Hányszor hallottátok már? Hiszen kívülről tudjátok! Tanultátok az iskolában is...
– Ugyan, apu! Az iskolában! Süket duma! – Feri fölényesen legyintett. – Senki nem tudja olyan szépen, mint te! Senki!
– Csodálatosan szép éjszaka volt – kezdte Bori ragyogó szemmel. – Természetesen hó nélkül, ott akkor sem volt hó, ma sincsen, az az éjszaka mégis fehérebb volt és fényesebb, mint nálunk a legtisztább téli éj... Nem, papi, igazán! Senki nem tudja ilyen szépen!
– Te lány, hiszen kívülről tudod az egészet!
– Na és? Baj az? – Bori hangja könyörgőre fordult.
– Pont ez a hecc benne – tódította Feri.
– Jó, jó, ha mindenáron akarjátok, – adta meg magát elégedetten az apa. A két gyermek ujjongva futott a széles fotelhez, amelyen még mindig kényelmesen elfértek mindketten, illedelmesen leültek s apjuk arcára függesztették tekintetüket, amikor az helyet foglalt velük szemben, a másik fotelben.
– No hát... – kezdte az apa. – Csodálatosan szép éjszaka volt, természetesen hó nélkül, ott akkor sem volt hó, ma sincsen, az az éjszaka mégis fehérebb volt és fényesebb, mint nálunk a legtisztább téli éj. Az izzó csillagok között magasan lebegett a telihold, az egész eget földöntúli fény töltötte be, amilyet sem azelőtt, sem azóta nem látott emberfia. A Betlehem nevű városkában azonban ezt nem vette észre senki, az emberek sajnos mindig hajlottak a vakságra, s ezen bizony nem változtatott az utolsó ezerkilencszázkilencvenhat esztendő sem. A városka szűk, tekervényes utcáin fiatal emberpár botorkált küszöbről küszöbre, szállást keresve. Mindenki láthatta, hogy alig állnak a lábukon, de...
– Mindenki láthatta volna, papa, – igazította helyre Bori az elbeszélés menetét. Az apa mosolyogva bólintott.
– Mindenki láthatta volna, igazad van, Bori, de senki nem akarta látni. Mindenütt elutasították őket, mert az emberek...
– Buták és önzők – mondta a két gyerek egy hangon.
– Úgy van, és sajnos ezen sem változott semmi azóta – folytatta bólogatva az apjuk.
– Ó, ha tudták volna... – suttogta Bori kellemes borzongással.
– Hülyeség – oktatta ki a bátyja. – Akkor állatian unalmas lenne az egész.
– Hogy beszélsz? Szégyelld magad! – háborodott fel Bori.
– Hogy beszélek? Így beszélek! Talán nincs igazam, apu?
– Na, na... Amit mondtál, bizonyos szempontból igaz, de ahogy mondtad...
– Na látod! – kiáltott egymásra a két gyerek azonos szavakkal, mert mindkettő úgy érezte, az apa neki adott igazat.
– Szóval, az ifjú párt mindenütt elutasították – folytatta gyorsan az apa, meg akarván előzni a csírázó veszekedés kifejlődését. – Pedig szegény asszony már csaknem összeesett. De hiába, akárhol kopogtattak is, minden ajtó zárva maradt. Támolyogtak hát tovább és...
Ezúttal a lakásajtó elektromos gongjának dallamos zengése szakította félbe az elbeszélést. Az apa bosszúsan ráncolta a szemöldökét, az anya idegesen szaladt be a konyhából.
– Hát ez meg mi – támadt neki szokott idegességével a férjének –, vársz valakit?
– Dehogy várok – védekezett a férfi. – Nem is tudom, ki az ör...
Az elektromos gong újra megszólalt.
– Nahát, ez aztán! – Az anya összecsapta a kezét. – Ilyen nincs! Hát már a szentestén sincs nyugta az embernek?
– Te, nem lehet, hogy... – suttogta Bori a bátyja fülébe. – Te, az lehet, hogy...
– Hülyeség – mordult rá halkan Feri. Rövid megfontolás után meg is ismételte. – Hülyeség.
A gong hangja harmadszor zengett végig a lakáson. Az anya idegesen összerándult. Az apa gyámoltalanul megemelte a vállát, torkát köszörülte, megigazította a nyakkendőjét, és az ajtó felé indult. A gyerekek követni akarták volna, de az anya visszatartott őket a lakószobában.
A lakásajtó közvetlenül a kertre nyílt, amint az gyakran előfordul földszintes családi házaknál. A kinyíló ajtó keretét ezüstös fényt árasztó köd töltötte be, s e titokzatos sugárzás közepén két árnykép állott, egy vézna férfi, fáradtan lecsüggő vállal, s egy elformátlanodott asszonyi alak.
– Bocsásson meg, uram... – A fáradtságtól rekedt hang szinte csak suttogott. – Bocsásson meg, de fényt láttam... Legalábbis azt hiszem... És gondoltam... Ha megkérhetném... Ha tudnának szállást adni... Az asszonyom már összeesik... Hiszen látja, ebben az állapotban... Csak erre az egyetlen éjszakára...
– De ilyet... Ki hallott már ilyet? – A megzavarodott apa hangjából határtalan elképedés beszélt.
– Itt vannak! Ők azok! – suttogta Bori. Ki akart surranni az előszobába, de anyja a karjánál fogva visszahúzta.
– Ha csak pár órára is – könyörgött tovább a rekedt hang. – Hogy kicsit megpihenjen szegény. Hiszen már lépni sem tud.
– De hát... Hogy jut egyáltalán erre a gondolatra, ember? – tört ki az apa. – Attól félek, eltévesztette az ajtót. Ez nem hotel vagy fogadó, hanem magánlakás. Érti? Menjen...
– Nincs nekünk pénzünk, uram. Semmink sincs, nem tudnánk fizetni – suttogta végképp megtörve a hang.
– Ó hát ez... Ezt igazán sajnálom... De hát... Igazán nem tudom... – Az apa érezhetően elbizonytalanodott.
– Engedd be őket, papi, engedd be őket! – Bori hangja tisztán csengett, mint az üvegharang.
– Fogd be a szád! – kiáltott rá az anyja, s visszalökte a gyereket a lakószobába. – Maguk pedig menjenek az állomási misszióhoz, vagy az üdvhadsereghez! – kiabált az ajtó felé. – Mit képzelnek? Egyszerűen berontani vadidegen emberekhez, még hozzá éppen szentestén! Csukd be az ajtót, Ferenc, azonnal csukd be!
– Nagyon sajnálom. – Az apa a vállát vonogatta, bizonytalanságát mintha elfújták volna. – Igazán lehetetlent kívánnak, be kell látniok maguknak is. – Becsapta az ajtót, de rövid megfontolás után újra fölrántotta. – Próbálják meg a rendőrőrszobán – kiabált, pedig már nem is látott senkit. – Ott biztosan kapnak valami segítséget. Jobbra a második utca.
A titokzatos, áthatolhatatlanul fénylő ködből válasz érkezett; ez azonban egészen más hang volt, tisztán és mélyen kondult, de hidegen és keményen.
– Mégse volt fény az, amit látni véltem.
Az ajtó végképp becsukódott. Az apa ezúttal beakasztotta a biztosító láncot is, kétszer ráfordította a kulcsot, aztán visszatért a lakószobába, ahol az anya a hangosan zokogó Borit korholta.
– Ne csinálj cirkuszt, Bori! Mit tudod te, miféle emberek voltak? Hajléktalanok, csavargók, talán bűnözők is! Kinek jutna egyéként eszébe így bekéredzkedni egy idegen otthonba? Álmunkban még a torkunkat is elvághatták volna! Ó, a kalács! Te jó ég, a kalács!
Megfordult, és kiszaladt a konyhába. Bori sírt még egy sort, Feri mély gondolatokba merülve bámult maga elé, mintha a perzsaszőnyeg mintáit tanulmányozta volna. Az apa le-föl járkált a szobában, megigazított néhány állítólag ferdén lógó képet a falon, aztán a szobájukba küldte a gyerekeket, hogy elrendezhesse az ajándékokat a gazdagon díszített karácsonyfa alatt.
A szenteste története befejezetlenül maradt. Nem is esett szó róla, soha többé...
– Naná, hogy elmondja – kiabálta Feri, aki alig maradt el húga mögött. Ő már persze méltóságán alulinak tartotta volna, hogy átölelje apját. – Ugye elmondod, apu? A szentestén a szenteste történetét... Muszáj elmondani.
– Ugyan, gyerekek! – intette le őket az apjuk, ami persze álszent képmutatás volt, hiszen titokban nagyon büszke volt arra, hogy felcseperedő gyermekei – Feri már tizenkét éves volt, Bori már kilenc – még mindig nagyra becsülték a papa meséjét. – Hányszor hallottátok már? Hiszen kívülről tudjátok! Tanultátok az iskolában is...
– Ugyan, apu! Az iskolában! Süket duma! – Feri fölényesen legyintett. – Senki nem tudja olyan szépen, mint te! Senki!
– Csodálatosan szép éjszaka volt – kezdte Bori ragyogó szemmel. – Természetesen hó nélkül, ott akkor sem volt hó, ma sincsen, az az éjszaka mégis fehérebb volt és fényesebb, mint nálunk a legtisztább téli éj... Nem, papi, igazán! Senki nem tudja ilyen szépen!
– Te lány, hiszen kívülről tudod az egészet!
– Na és? Baj az? – Bori hangja könyörgőre fordult.
– Pont ez a hecc benne – tódította Feri.
– Jó, jó, ha mindenáron akarjátok, – adta meg magát elégedetten az apa. A két gyermek ujjongva futott a széles fotelhez, amelyen még mindig kényelmesen elfértek mindketten, illedelmesen leültek s apjuk arcára függesztették tekintetüket, amikor az helyet foglalt velük szemben, a másik fotelben.
– No hát... – kezdte az apa. – Csodálatosan szép éjszaka volt, természetesen hó nélkül, ott akkor sem volt hó, ma sincsen, az az éjszaka mégis fehérebb volt és fényesebb, mint nálunk a legtisztább téli éj. Az izzó csillagok között magasan lebegett a telihold, az egész eget földöntúli fény töltötte be, amilyet sem azelőtt, sem azóta nem látott emberfia. A Betlehem nevű városkában azonban ezt nem vette észre senki, az emberek sajnos mindig hajlottak a vakságra, s ezen bizony nem változtatott az utolsó ezerkilencszázkilencvenhat esztendő sem. A városka szűk, tekervényes utcáin fiatal emberpár botorkált küszöbről küszöbre, szállást keresve. Mindenki láthatta, hogy alig állnak a lábukon, de...
– Mindenki láthatta volna, papa, – igazította helyre Bori az elbeszélés menetét. Az apa mosolyogva bólintott.
– Mindenki láthatta volna, igazad van, Bori, de senki nem akarta látni. Mindenütt elutasították őket, mert az emberek...
– Buták és önzők – mondta a két gyerek egy hangon.
– Úgy van, és sajnos ezen sem változott semmi azóta – folytatta bólogatva az apjuk.
– Ó, ha tudták volna... – suttogta Bori kellemes borzongással.
– Hülyeség – oktatta ki a bátyja. – Akkor állatian unalmas lenne az egész.
– Hogy beszélsz? Szégyelld magad! – háborodott fel Bori.
– Hogy beszélek? Így beszélek! Talán nincs igazam, apu?
– Na, na... Amit mondtál, bizonyos szempontból igaz, de ahogy mondtad...
– Na látod! – kiáltott egymásra a két gyerek azonos szavakkal, mert mindkettő úgy érezte, az apa neki adott igazat.
– Szóval, az ifjú párt mindenütt elutasították – folytatta gyorsan az apa, meg akarván előzni a csírázó veszekedés kifejlődését. – Pedig szegény asszony már csaknem összeesett. De hiába, akárhol kopogtattak is, minden ajtó zárva maradt. Támolyogtak hát tovább és...
Ezúttal a lakásajtó elektromos gongjának dallamos zengése szakította félbe az elbeszélést. Az apa bosszúsan ráncolta a szemöldökét, az anya idegesen szaladt be a konyhából.
– Hát ez meg mi – támadt neki szokott idegességével a férjének –, vársz valakit?
– Dehogy várok – védekezett a férfi. – Nem is tudom, ki az ör...
Az elektromos gong újra megszólalt.
– Nahát, ez aztán! – Az anya összecsapta a kezét. – Ilyen nincs! Hát már a szentestén sincs nyugta az embernek?
– Te, nem lehet, hogy... – suttogta Bori a bátyja fülébe. – Te, az lehet, hogy...
– Hülyeség – mordult rá halkan Feri. Rövid megfontolás után meg is ismételte. – Hülyeség.
A gong hangja harmadszor zengett végig a lakáson. Az anya idegesen összerándult. Az apa gyámoltalanul megemelte a vállát, torkát köszörülte, megigazította a nyakkendőjét, és az ajtó felé indult. A gyerekek követni akarták volna, de az anya visszatartott őket a lakószobában.
A lakásajtó közvetlenül a kertre nyílt, amint az gyakran előfordul földszintes családi házaknál. A kinyíló ajtó keretét ezüstös fényt árasztó köd töltötte be, s e titokzatos sugárzás közepén két árnykép állott, egy vézna férfi, fáradtan lecsüggő vállal, s egy elformátlanodott asszonyi alak.
– Bocsásson meg, uram... – A fáradtságtól rekedt hang szinte csak suttogott. – Bocsásson meg, de fényt láttam... Legalábbis azt hiszem... És gondoltam... Ha megkérhetném... Ha tudnának szállást adni... Az asszonyom már összeesik... Hiszen látja, ebben az állapotban... Csak erre az egyetlen éjszakára...
– De ilyet... Ki hallott már ilyet? – A megzavarodott apa hangjából határtalan elképedés beszélt.
– Itt vannak! Ők azok! – suttogta Bori. Ki akart surranni az előszobába, de anyja a karjánál fogva visszahúzta.
– Ha csak pár órára is – könyörgött tovább a rekedt hang. – Hogy kicsit megpihenjen szegény. Hiszen már lépni sem tud.
– De hát... Hogy jut egyáltalán erre a gondolatra, ember? – tört ki az apa. – Attól félek, eltévesztette az ajtót. Ez nem hotel vagy fogadó, hanem magánlakás. Érti? Menjen...
– Nincs nekünk pénzünk, uram. Semmink sincs, nem tudnánk fizetni – suttogta végképp megtörve a hang.
– Ó hát ez... Ezt igazán sajnálom... De hát... Igazán nem tudom... – Az apa érezhetően elbizonytalanodott.
– Engedd be őket, papi, engedd be őket! – Bori hangja tisztán csengett, mint az üvegharang.
– Fogd be a szád! – kiáltott rá az anyja, s visszalökte a gyereket a lakószobába. – Maguk pedig menjenek az állomási misszióhoz, vagy az üdvhadsereghez! – kiabált az ajtó felé. – Mit képzelnek? Egyszerűen berontani vadidegen emberekhez, még hozzá éppen szentestén! Csukd be az ajtót, Ferenc, azonnal csukd be!
– Nagyon sajnálom. – Az apa a vállát vonogatta, bizonytalanságát mintha elfújták volna. – Igazán lehetetlent kívánnak, be kell látniok maguknak is. – Becsapta az ajtót, de rövid megfontolás után újra fölrántotta. – Próbálják meg a rendőrőrszobán – kiabált, pedig már nem is látott senkit. – Ott biztosan kapnak valami segítséget. Jobbra a második utca.
A titokzatos, áthatolhatatlanul fénylő ködből válasz érkezett; ez azonban egészen más hang volt, tisztán és mélyen kondult, de hidegen és keményen.
– Mégse volt fény az, amit látni véltem.
Az ajtó végképp becsukódott. Az apa ezúttal beakasztotta a biztosító láncot is, kétszer ráfordította a kulcsot, aztán visszatért a lakószobába, ahol az anya a hangosan zokogó Borit korholta.
– Ne csinálj cirkuszt, Bori! Mit tudod te, miféle emberek voltak? Hajléktalanok, csavargók, talán bűnözők is! Kinek jutna egyéként eszébe így bekéredzkedni egy idegen otthonba? Álmunkban még a torkunkat is elvághatták volna! Ó, a kalács! Te jó ég, a kalács!
Megfordult, és kiszaladt a konyhába. Bori sírt még egy sort, Feri mély gondolatokba merülve bámult maga elé, mintha a perzsaszőnyeg mintáit tanulmányozta volna. Az apa le-föl járkált a szobában, megigazított néhány állítólag ferdén lógó képet a falon, aztán a szobájukba küldte a gyerekeket, hogy elrendezhesse az ajándékokat a gazdagon díszített karácsonyfa alatt.
A szenteste története befejezetlenül maradt. Nem is esett szó róla, soha többé...
2012. december 21., péntek
Diós csillag
Valamikor sok sok évvel ezelőtt létezett egy női újság, ami minden karácsonykor egy különszámmal jelentkezett, amiben csak receptek voltak. Ebben találtam egy elmondhatatlanul finom sütit. Szépen elraktam az újságot, és ez a finomság minden évben hatalmas sikert aratott. Aztán jött egy költözés és az újság elveszett. Én pedig elszomorodtam, mert fejből nem tudtam a receptet, így sokáig enélkül a finomság nélkül telt a karácsony. Aztán jött az internet! Találtam hasonló receptet, de abban biztos voltam, hogy az enyém nem így készült. Így bár nem olcsó, de próbálkozni kezdtem. Majdnem olyan lett mint amire emlékeztem!
Hozzávalók:
60 dkg darált dió ( szerintem dejóból is finom )
30 dkg porcukor
4 tojásfehérje
Mázhoz:
30 dkg porcukor
2 tojásfehérje
Sűrű masszát keverünk a dióból, a porcukorból és a tojások felvert habjából. 2 folpack réteg között kinyújtjuk, majd csillagokat szúrunk ki a masszából. A mázhoz összekeverjük a porcukrot és a tojások felvert habját, és ezt a csillagokra kenjük. A sütőben nem sütjük, hanem szárítjuk, vigyázva, hogy a máz ne barnuljon meg a tetején.
Szóval én így csinálom, biztos van aki másképp, de nekem ez az elkészítési mód rémlik. Nagyon finom!
Hozzávalók:
60 dkg darált dió ( szerintem dejóból is finom )
30 dkg porcukor
4 tojásfehérje
Mázhoz:
30 dkg porcukor
2 tojásfehérje
Sűrű masszát keverünk a dióból, a porcukorból és a tojások felvert habjából. 2 folpack réteg között kinyújtjuk, majd csillagokat szúrunk ki a masszából. A mázhoz összekeverjük a porcukrot és a tojások felvert habját, és ezt a csillagokra kenjük. A sütőben nem sütjük, hanem szárítjuk, vigyázva, hogy a máz ne barnuljon meg a tetején.
Szóval én így csinálom, biztos van aki másképp, de nekem ez az elkészítési mód rémlik. Nagyon finom!
Diótörő
A diótörő történetét eredetileg E.T. A. Hoffmann vetette papírra 1816-ban, A diótörő és az Egérkirály címmel (Nußknacker und Mausekönig). Ha jól megnézzük, Hoffmann meséjében a karácsony valójában csak díszlet, ürügy, amellyel az író elviheti olvasóit egy olyan világba, amelynek határát ő maga időről időre átlépte. Hoffmann ugyanis egész életében a valóság és a fantáziavilág határmezsgyéjén egyensúlyozott. Élete a meghasonlottság jegyében telt. A poznani bíróság titkára lett, de tehetsége ennél jóval többre predesztinálta. Igen sok műfajban megmutatkozott ez a tehetség, de ő maga a zenei képességeit becsülte a legtöbbre.
1808-ban, tisztviselő munkakörét feladva, a bambergi színházban karmesterként vállalt állást, majd Drezdában, Lipcsében volt zeneigazgató, és zenekritikai írásaival is felhívta magára a figyelmet. Kiválóan rajzolt és festett, karikatúráiban éles tükröt tartott kora művészvilágának és arisztokráciájának. De hiába volt sikeres, hat év „művészi kitérő után” 1814-ben visszatért eredeti foglalkozásához: Berlinben minisztériumi állást vállalt. Munkája során nap mint nap szembesülnie kellett a hétköznapok realitásával, amiből, úgy érezte, egyetlen menedék az alkohol. Ennek a kettős, szürrealisztikus világnak a szülöttei Hoffmann bizarr meséi és történetei, amelyek csakúgy, mint szerzőjük, a valóság és a fantáziavilág határmezsgyéjén egyensúlyoznak.
A diótörőbábu eredeti történetében is egy teljesen hétköznapi, polgári család ünnepébe csöppenünk bele, ám a cselekmény igen hamar átlép a képzelet világába. Ez a világ azonban közel sem olyan kiegyensúlyozott, mint a tündérmesék univerzuma, a képek őrült módon kavarognak, hogy végül a szerző átlépje a mese határát: A diótörőt átemeli a hétköznapokba, s a főszereplő kislány, Marika jegyesévé teszi. Marika és a diótörő-herceg csodás utazásokat tesznek a fantázia birodalmában, mindeközben az egérkirálytól és annak alattvalóitól menekülnek.
„A menyegzőn huszonkétezer, ragyogó gyöngyökkel és gyémántokkal ékes baba táncolt. Marika a mai napig királynője annak az országnak, ahol csillogó Karácsonyfa-erdőket, áttetsző Marcipán-palotákat, egyszóval a legpompásabb és legcsodálatosabb dolgokat láthatja, akinek a látásra szeme van” – fejezi be a történetet Hoffmann, és mind a mai napig „látóvá” tudja tenni olvasóit. De amikor becsukjuk a könyvet, tudjuk, hogy a nyárspolgárok világában nincs esélye Diótörőnek herceggé válni, mint ahogy a világ egyik tündéri tehetséggel megáldott írója is kénytelen volt alkoholista tisztviselőként leélni az életét.
Idősebb Alexandre Dumas 1844-ben erőteljesen átdolgozta Hoffmann történetét. Ezt a verziót kapta kézhez Csajkovszkij Ivan Vszevolozsszkijtól, a Cári Színházak akkori főigazgatójától. A megrendelés egy mesebalett megkomponálására szólt, amelyhez a legendás Marius Petipa, a Szentpétervári Birodalmi Színház francia származású táncos-sztárja készítette el a koreográfiát.
Csajkovszkij nem örült a felkérésnek. A történet alapötlete tetszett neki, ám Petipa több helyütt értelmetlenül megváltoztatta a mesét, hogy minél több látványos balettjelenetet komponálhasson.
Mindehhez hozzájöttek a szemkápráztató díszletek és jelmezek, így a látványosság nemcsak Hoffmann meséjén, hanem Csajkovszkij zenéjén is felülkerekedett. Csajkovszkij mindezek ellenére igen rövid idő alatt megírta a balett zenéjét, amelyet 1892 decemberében mutattak be a Marinszkij Színházban, „A diótörő” címmel. A darab már ekkor hatalmas sikert aratott, s ez a sikersorozat a mai napig megállíthatatlanul folytatódik tovább.
2012. december 19., szerda
Debbie Macomber Szent karácsony éjjel
Ebben a kötetben két regényt talál az olvasó, melyek közül az első a Cédrusliget-sorozatba illeszkedik, a második pedig a Manning családból megismert Carrie bájos története.
Szenteste Cédrusligeten
Lassan az egész város elcsendesedik, a családtagok a karácsonyvárás lázában égnek. Szenteste napján egy várandós fiatal lány száll le a kompról, és gyermeke apját keresi. A régi barátnők, Olívia és Grace azonnal a védőszárnyaik alá veszik, s mivel a szükség úgy hozza, éjszakára is befogadják. Amikor mindenki az éjféli misén vesz részt, Mary Jónál megindul a szülés…
Ezüstcsengettyűk
A tizenhárom éves Mackenzie, azt vette a fejébe, hogy megnősíti az apukáját. Philip nemrég vált el, és úgy érzi, nem hiányzik nő az életéből. Amikor azonban új házba költöznek az egyik lakó, a szép és melegszívű Carrie megingatja az elhatározását. Mackenzie malmára hajtja a vizet Madam Fredrick, a jósnő is, aki szerint Carrie még karácsony előtt találkozik álmai lovagjával…
Szenteste Cédrusligeten
Lassan az egész város elcsendesedik, a családtagok a karácsonyvárás lázában égnek. Szenteste napján egy várandós fiatal lány száll le a kompról, és gyermeke apját keresi. A régi barátnők, Olívia és Grace azonnal a védőszárnyaik alá veszik, s mivel a szükség úgy hozza, éjszakára is befogadják. Amikor mindenki az éjféli misén vesz részt, Mary Jónál megindul a szülés…
Ezüstcsengettyűk
A tizenhárom éves Mackenzie, azt vette a fejébe, hogy megnősíti az apukáját. Philip nemrég vált el, és úgy érzi, nem hiányzik nő az életéből. Amikor azonban új házba költöznek az egyik lakó, a szép és melegszívű Carrie megingatja az elhatározását. Mackenzie malmára hajtja a vizet Madam Fredrick, a jósnő is, aki szerint Carrie még karácsony előtt találkozik álmai lovagjával…
Fekete István: Karácsony éjjel
Fekete István karácsonyi történetei varázserővel bírnak, hiszen
saját élményeinket is megelevenítik, és olvasója hamar azon kapja magát,
hogy nicsak, vele együtt ő is emlékekre emlékezik.
Fekete István: Karácsony éjjel
Az ablakok arcán csendesen szivárgott a cseppé hűlt pára, az ajtókilincs ferdén állt, mintha valaki be akarna jönni s a székek úgy álltak az asztalok mellett, mintha fáradt karjukkal szívesen az asztalra könyököltek volna.
Ekkor megpendült egy húr a kemence mellett. Az öreg Tallér rátette kezét a cimbalomra, mert véletlenül ütötte meg a húrt, de a lágy zendülés már szétszállt a szobában, megsimogatta a falakat, lengett a levegőben, aztán visszahullt a cimbalomra, mint fészekre a madár.
Zimányi felemelte fejét. A homályban nem látta az öreg cigányt, de érezte, hogy nézi. Töltött magának.
-Van poharad, Tallér? Hát akkor tartsd ide.
Ittak. A lámpa hunyorgott s a cigány visszaült a sötétbe.
-Hajajaj!
-Mért sóhajtozol, Tallér?
-Csak úgy sóhajtozok, instállom. Minek örüljek? Elmúlik minden.
-Elmúlik, Tallér. De ezt úgyis tudjuk. Muzsikálj!
-Ma?
-Ma. Csak úgy magunknak.
A kocsmáros benézett az ajtón, megtöltötte az üveget, aztán kiment. A cimbalom halkan beszélgetni kezdett. Akadozva, mintha emlékeiben keresgetne. Néha felkiáltott, néha megjajdult, aztán csak dúdolgatott, mint a pusztán kaszáló szél. Zimányi elnézett valahová, fehér haja puhán simult halántékához és arra gondolt, mi lesz, ha egyszer elhallgat a cimbalom, elalszik a lámpa és elalszik minden...
Úgy érezte, jó lesz. Megbékélve bólintott. Hát alszunk, no. Az öreg cigány aszott, fekete kezét a cimbalomra tette, s az ajtóra nézett.
-Jár kint valaki?
A kilincs bólintott, az ajtó óvatosan kinyílt. Egy ember jött be, aztán egy asszony. Vállukon hó.
-Jó estét.
-Jó estét -bólintott Zimányi- esik?
-Esik.
-Hová?
-Palánkra. Oda várnak bennünket, karácsonyra.
Persze, karácsony van. Régi karácsonyok villantak fel Zimányi emlékei között, de aztán hamar elhamvadtak, elfáradtak...
A kocsmáros odaállt a vándorok elé.
-Mi kellene?
-Csak pihennénk, ha szabad.
Az asszony fáradtan felnézett.
-Kenyeret kérnénk. Pénzért.
Zimányi megfogta a kocsmáros kabátját.
-Adjon szalonnát is... karácsony van.
Gondolkodó csend lett. A vándorok előtt egy kis vörös mókus ült az asztalon és a kenyérhéjat eszegette. Okos, fekete szemével körülnézett.
-Szelíd?
-Mint a gyerek. Csak megszorítani nem szabad, mert akkor harap.
Zimányi felkelt, nehézkesen odament az asztalhoz és megsimogatta a mókust. A kis állat megszagolta Zimányi kezét, aztán végigfutott a karján és bekukkantott a zsebébe.
-Az én zsebemet ki szokta forgatni -mondta a vándor -múltkor megrágta a pipámat, azt nem szeretem... meg hát üres is...
-Nem adja el?
-El nem adom, csak úgy odaadom. Jobb dolga lesz...
Zimányi pénzt tett az asztalra.
-Egyedül vagyok... eljátszogatok vele... ez lesz az én karácsonyom...
Diót hozatott a kocsmárossal s a mókus észre sem vette, amikor gazdái elköszöntek. Zimányi kucsmáját a mókus mellé tette, hátha elálmosodik.
-Hozass még egy üveggel, Tallér, diót is.
A mókus megszagolta a bort s a diót a kucsmába hordta.
A cimbalom halkan zengett. Künn hullott a hó, nyári kórószálak álltak az utak mellett, valahol messze csengett egy szánkó, varjak aludtak a jegenyéken, a hidak alatt susogott a víz, mintha mesét mondana az öreg hídlábnak.
Zimányi hazaindult. Zsebre rakta a diót és a mókust is.
-Ehetsz útközben is, ha akarsz.
Lassan lépegetett hazafelé. Az út, mint a bársony. Botja nem koppant, arcára hópehely esett. A falu végén kis erdő s az erdőn túl Zimányi háza. Jó lenne, ha várakozó lámpás intene belőle, de nincs már senkije.
Nem nagy a hó, mégis nehéz a járás, az erdő fái között álmos köd ül. Megállt, botjával a hóra ütött.
-Milyen puha, akár a párna. Hideg sincs.
Azzal leültek az árok mellett. Megcsörrentek a diók, a mókus kiugrott a zsebbő és felszaladt az öregember vállára.
-Ne csiklandozz, te, csak egy kicsit pihenek.
A mókus leugrott a földre. A hónak szabadság szaga volt. Az erdei csend susogni kezdett s az ágak ugrásra ingerelték. Az árokparton bodzafa állt és ijedten ébredt fel, amikor a mókus végigszaladt rajta.
-Mit akarsz?
-Szállást keresek. Az ember elaludt és én elszöktem... nem tudod hol találnék szállást?
-Eredj a Bükkhöz.
A mókus átlendült az öreg bükk alsó ágára.
-Azt mondta a Bodza, hogy te adsz nekem szállást.
-Nem adok. Nincs, de ha lenne se adnék.
-Majd ad más.
De nem adott a Kőris se, a Cser se. A Vadcseresznye csak a fejét ingatta, a Nyír pedig még fiatal vesszőit is megsuhogtatta. Csak az öreg Tölgy mondta meg kereken.
-Nem szabad! Ne kérdezd, miért, nem szabad. Különben magam sem tudom mért, menj, ahonnan jöttél.
Zimányi ekkor már mélyen aludt az árokparton. Azt álmodta, hogy egy hideg kéz nyúl a kabátja alá, de nem a pénztárcáját, a szívét keresi.
Arca sárga lett, feje előrebukott a kínban, hogy megmozduljon, de nem tudott.
A kis mókus ekkor ért oda. Felugrott az öregember vállára és lerázta magáról a havat, az öreg nyakába.
Erre már felébredt Zimányi. Mélyet lélegzett, aztán tántorogva felállt. De mi ez a hideg a nyakánál? Odanyúlt és eszébe jutott a mókus.
-Hát te ébresztettél fel, te? Bizony jó, hogy felébresztettél...
Megkereste botját és lassan lépegetve elindult hazafelé. Zsebében megzörrentek a diók s amikor otthon meggyújtotta a lámpát, körülvették a régi bútorok.
A mókus az ágy karfájára ugrott, leült elgondolkodva, mert ő sem tudta, hogy mért nem kapott szállást a fáktól. Nem tudta, hogy Zimányinak szíve és zsebe mindig nyitva volt szegénynek, vándornak, mindenkinek s az ilyen embernek nem lehet elhagyatottan, árokparton meghalni.
Nézte egymást ember és mókus. A kályhában halkan dúdolt a szél, a felhőket elkergette, aztán nagy csend ás nagy békesség lett kint és bent.
Aludt az öregember és aludt a kis mókus karácsony éjszakáján.
2012. december 18., kedd
Mézecskalács
A recept hozzávalói:
A tésztához:
25 dkg liszt
25 dkg rétesliszt
15 dkg margarin
2 db tojás
13 dkg méz
15 dkg cukor
1 csomag vaníliás cukor
0.25 csomag mézeskalács fűszerkeverék
1.5 mokkáskanál szódabikarbóna
Dekor:
1 csomag étbevonó
1 evőkanál étolaj
0.5 dl víz
ízlés szerint kókuszreszelék, dekorgyöngy, tortadara
Elkészítés
A mézet a vajjal, és a fűszerkeverékkel felfőzöm egy kis lábasba, majd félreteszem hűlni. Ezután a kétfajta lisztet elkeverem a szódabikarbónával. A vaníliáscukrot, és a cukrot elkeverem a tojással. (nem kell felverni!) Ha a mézes keverékünk kihűlt, belecsurgatom a lisztekbe, majd a cukros tojást is a lisztes tálba öntöm. Kézzel, vagy akár erős fakanállal összedolgozzunk. Ha összeállt, új tálba tesszük, alufóliával lefedjük, és szigorúan 1 éjszaka a hűtőbe! (ezzel nem lehet csalni, ez a titka)
Másnap lisztezett felületre kinyújtom, és formákat vágok ki belőle. A formákat sütő/zsírpapírral bélelt tepsire tesszük. 180 fokos előmelegített sütőbe 8-12 perc alatt megsül. Nagyon oda kell figyelni rá! Hamar megvan, könnyen odaéghet!
Elkészítjük a mázat. A tortabevonót jó apró darabokra összetörjük. Kis lábasba tesszük, rátesszük az 1 ek. olajat, és takaréklángon elkezdjük olvasztani! (Figyelem, kisebb odaégési szag lehet, de nem kell megijedni, a lényeg hogy takarékláng, és folyamatos kevergetés.) Mikor a csoki jó 60% már megolvadt láthatjuk, hogy elég sűrű, így lassan csurgassuk hozzá a vizet. Picit csurgatunk, elkeverjük, főzzük, majd megint csurgatunk...és így tovább, míg egy nem híg, de nem is túl sűrű állagot el nem ér.
Ha a mézeskalácsok megsültek, már csak díszíteni kell. Fogd meg a mézeskalácsot, és a felét vond be csokimázzal, majd szórj a csokis részre kókuszreszeléket, dekorgyöngyöt, bármit.
A tésztához:
25 dkg liszt
25 dkg rétesliszt
15 dkg margarin
2 db tojás
13 dkg méz
15 dkg cukor
1 csomag vaníliás cukor
0.25 csomag mézeskalács fűszerkeverék
1.5 mokkáskanál szódabikarbóna
Dekor:
1 csomag étbevonó
1 evőkanál étolaj
0.5 dl víz
ízlés szerint kókuszreszelék, dekorgyöngy, tortadara
Elkészítés
A mézet a vajjal, és a fűszerkeverékkel felfőzöm egy kis lábasba, majd félreteszem hűlni. Ezután a kétfajta lisztet elkeverem a szódabikarbónával. A vaníliáscukrot, és a cukrot elkeverem a tojással. (nem kell felverni!) Ha a mézes keverékünk kihűlt, belecsurgatom a lisztekbe, majd a cukros tojást is a lisztes tálba öntöm. Kézzel, vagy akár erős fakanállal összedolgozzunk. Ha összeállt, új tálba tesszük, alufóliával lefedjük, és szigorúan 1 éjszaka a hűtőbe! (ezzel nem lehet csalni, ez a titka)
Másnap lisztezett felületre kinyújtom, és formákat vágok ki belőle. A formákat sütő/zsírpapírral bélelt tepsire tesszük. 180 fokos előmelegített sütőbe 8-12 perc alatt megsül. Nagyon oda kell figyelni rá! Hamar megvan, könnyen odaéghet!
Elkészítjük a mázat. A tortabevonót jó apró darabokra összetörjük. Kis lábasba tesszük, rátesszük az 1 ek. olajat, és takaréklángon elkezdjük olvasztani! (Figyelem, kisebb odaégési szag lehet, de nem kell megijedni, a lényeg hogy takarékláng, és folyamatos kevergetés.) Mikor a csoki jó 60% már megolvadt láthatjuk, hogy elég sűrű, így lassan csurgassuk hozzá a vizet. Picit csurgatunk, elkeverjük, főzzük, majd megint csurgatunk...és így tovább, míg egy nem híg, de nem is túl sűrű állagot el nem ér.
Ha a mézeskalácsok megsültek, már csak díszíteni kell. Fogd meg a mézeskalácsot, és a felét vond be csokimázzal, majd szórj a csokis részre kókuszreszeléket, dekorgyöngyöt, bármit.
Üveggömb
Egy legenda szerint a Türingiában lévő Lauschában, ahol már 1597
óta folyik üveggyártás, egy helyi üvegművesnek nem volt pénze arra, hogy
megvásárolja a karácsonyfa díszítéséhez akkoriban használt almát, diót,
de mivel azt szerette volna, hogy gyermekei egy szépen feldíszített fa
körül ünnepeljék a karácsonyt, a díszeket üvegből készítette el. Az új
díszek nagy sikert arattak a városban, az üveggömbök új divatot
teremtettek.
Hogy valójában így történt-e, azt sajnos nem tudjuk pontosan. Az első írásos bizonyíték szerint 1848-ban készült először üveggömb. Évről évre egyre vékonyabb falú és formájú díszeket ( csillagot, madarat, gomba) fújtak a mesterek.
A 70-es évek elejéig nem terjedt el az új díszek híre a városon túlra, a változást a német-francia háború hozta meg, amikor 1870 decemberében a versailles-i kastélyba kórházat alakítottak ki a háborúban megsebesült katonák számára.
A karácsonyi ünnepekre a sérült katonáknak is állítottak karácsonyfát, melyet a Lauschából származó üveggömbökkel díszítettek fel. Az ünneplés pillanatáról néhány folyóiratba fényképes cikk jelent meg. Az üveggömbök csillogása olyannyira megbabonázta az olvasókat, hogy mindenki azonnal olyan díszekkel akarta fenyőfáját díszíteni. Attól kezdve annyira nagy volt az igény a díszek iránt, hogy szinte a Lauschában élő minden második család karácsonyi üveggömb készítésbe kezdett.
Hogy valójában így történt-e, azt sajnos nem tudjuk pontosan. Az első írásos bizonyíték szerint 1848-ban készült először üveggömb. Évről évre egyre vékonyabb falú és formájú díszeket ( csillagot, madarat, gomba) fújtak a mesterek.
A 70-es évek elejéig nem terjedt el az új díszek híre a városon túlra, a változást a német-francia háború hozta meg, amikor 1870 decemberében a versailles-i kastélyba kórházat alakítottak ki a háborúban megsebesült katonák számára.
A karácsonyi ünnepekre a sérült katonáknak is állítottak karácsonyfát, melyet a Lauschából származó üveggömbökkel díszítettek fel. Az ünneplés pillanatáról néhány folyóiratba fényképes cikk jelent meg. Az üveggömbök csillogása olyannyira megbabonázta az olvasókat, hogy mindenki azonnal olyan díszekkel akarta fenyőfáját díszíteni. Attól kezdve annyira nagy volt az igény a díszek iránt, hogy szinte a Lauschában élő minden második család karácsonyi üveggömb készítésbe kezdett.
Karácsony a Földön
Írország
A gyerekek zsákot raknak ki a Mikulásnak, hogy abba tegye az ajándékokat. És hogy az öregúr se maradjon éhen, az asztalon rétest és egy üveg sört hagynak a számára.
Spanyolország
Itt az erkélyen át bemászó Télapó hozza az ajándékot. Január 6-án pedig a három bölcset várják a gyerekek, akik szintén ajándékokkal érkeznek.
Belgium
A gyermekek nem ilyenkor, hanem december 6-án kapják az ajándékot a Mikulástól. A karácsonyfa alá vagy a tűzhely közelében lévő zoknikba csak kisebb dolgok kerülnek. A karácsonyi reggeli különleges édes kenyér. Az ünnepi menü aperitiffel indul, majd tenger gyümölcseivel folytatódik, a főétel pedig töltött pulyka.
Mexikó
Az ünnep estéjén énekesek vonulnak az utcára, kezükben hosszú rudakkal, amelyekre csengettyűket és gyertyákat erősítenek. Így mennek át a városon, egészen a templomig.
Norvégia
Karácsonyeste csészényi zabkását hagynak a pajtában, így akarják a rossz szellemeket távol tartani a háztól. A feldíszített fenyőfát a családok - kéz a kézben - körültáncolják, miközben karácsonyi dalokat énekelnek.
Kenya
Még a templomokat is feldíszítik szalagokkal, virágokkal, léggömbökkel, zöld növényekkel. Az ünnepi vacsorát a szabadban készítik el, nyílt tűzön. Ilyenkor a távol élõ családtagok is hazautaznak, ha csak tehetik.
Svédország
Karácsony reggelén a templomok égő gyertyákkal várják a híveket. Az ünnepi menü: hering és barna bab. A jó gyerekeknek a Mikulás a Jultomten, egy manó segítségével osztja szét az
ajándékokat.
Anglia
A gyerekek még időben levelet írnak a Mikulásnak, amit bedobnak a kandallóba, hogy az a kéményen át az Északi-sarkvidékre repüljön. Ha először az ajándéklista kap lángra, újra kell írni. Karácsonyi különlegesség a mazsolás puding, amelybe kis ajándékot is szoktak rejteni. Megtalálójának állítólag szerencséje lesz. Anglia divatot is teremtett: itt kezdtek karácsonykor fagyöngyöt függeszteni az ajtó fölé.
Olaszország
Karácsony másnapjának estéjén a gyermekeket meglátogatja a Strega Buffana nevű jó boszorkány. Söprűjén közlekedik Olaszország-szerte, és a jóknak mindenféle finomságot, a rosszaknak pedig szenet visz. Az olaszok jó barátaiknak szárított lencsét szoktak ajándékozni, hogy levest készítsenek belõle. Ez emlékezteti őket a szerény időkre, és ez hoz szerencsét nekik a következő új évben.
Ausztria
A Mikulás (Heiliger Nikolaus) december 6-án ajándékozza meg a jó gyerekeket édességgel, dióval és almával. December 24-én pedig a gyermek Jézus hoz nekik ajándékot és karácsonyfát. A gyerekek izgatottan várják, hogy megszólaljon a csengettyű. Csak ezután
léphetnek a gyertyákkal, díszekkel és édességgel feldíszített karácsonyfát rejtő szobába.
Libanon
A családok karácsony előtt egy hónappal gabonamagvakat ültetnek. December 24-én pedig a cserepeket a karácsonyi barlang és a karácsonyfa köré helyezik. A barlang Jézus születésének helyszínére utal.
Franciaország
A kisebb gyerekek kikészítik cipőiket a tűzhely közelébe, hogy karácsony estéjén a Mikulás beletegye az ajándékot. A nagyobbak a felnőttekkel elmennek az éjféli misére, majd hazatérve ülnek az ünnepi asztalhoz.
Németország
A németek karácsonykor nagyon feldíszítik a házat. Az ablakokba fakeretre erősített színes gyertyaégőket vagy színes képeket szerelnek, amelyek nagyon szépen mutatnak a téli éjszakában. A lakások többségében megtalálható a Betlehem is. A gyerekek a karácsonyi ajándéklistát rajzokkal díszítik és éjszakára az ablakpárkányra helyezik. Tetejére cukornehezéket tesznek, hogy a Mikulás biztosan megtalálja.
Új-Zéland
A karácsony náluk a nyár közepére esik, ezért ilyenkor a többség piknikezik a szabadban, vagy a tengerpartra megy. Általában hideg sonkát és jégbe hűtött sört fogyasztanak.
Dél-Afrika
Itt is nyáron van karácsony. A kiadós ebéd után a családok meglátogatják barátaikat, és karácsonyi dobozokat adnak át egymásnak, amelyben rendszerint valami ennivaló finomság van.
Finnország
A Mikulás érkezése elõtt a finnek szaunáznak egyet. Karácsony napján a legtöbb ember elmegy a templomba és elhunyt szeretteinek sírjához, hogy gyertyát gyújtson emlékükre.
Ukrajna
A gyerekeknek az ajándékot a Jégapó három rénszarvas húzta szánon viszi. Vele van Hópehely leány is, aki ezüstkék, szőrmedíszítéses ruhát, fején pedig korona formájú hópelyhet visel.
Ausztrália
A Mikulás "szánját" nyolc fehér kenguru húzza. A karácsonyi vacsorát a szabadban fogyasztják, majd lemennek a tengerpartra, vagy krikettet játszanak.
Csehország
Az emberek úgy tartják, hogy szenteste csodák történnek, ezért az éjszaka megsúghatja a jövőt. A Mikulás érkezését a gyermek Jézus jelzi kis csengettyűjével.
Lettország
A lettek szerint a Mikulás a szentestétől számított 12 napon át hozza az ajándékot a gyerekeknek! Az ünnepi menü: barna borsó, rétes, káposzta és kolbász.
Portugália
Az ajándékok a tűzhely mellett felsorakoztatott cipőkbe kerülnek. Az ünnepi vacsora: sózott, szárított tőkehal burgonyával.
Svájc
Zürichben ilyenkor mesevillamos jár, amely körbeviszi a gyerekeket a városon. A srácok karácsonyi dalokat énekelnek, közben pedig édességeket osztanak nekik.
Amerikai Egyesült Államok
Ahány etnikum él Amerikában, annyiféleképpen ünnepli a karácsonyt. A Kelet-Európából származó család pulykát készít karácsonyra, de a lengyel nagyszülők még ma is a keilbasit (lengyel kolbász) kedvelik. Az olasz származású férj viszont ragaszkodik a lasagne-hoz.
A gyerekek zsákot raknak ki a Mikulásnak, hogy abba tegye az ajándékokat. És hogy az öregúr se maradjon éhen, az asztalon rétest és egy üveg sört hagynak a számára.
Spanyolország
Itt az erkélyen át bemászó Télapó hozza az ajándékot. Január 6-án pedig a három bölcset várják a gyerekek, akik szintén ajándékokkal érkeznek.
Belgium
A gyermekek nem ilyenkor, hanem december 6-án kapják az ajándékot a Mikulástól. A karácsonyfa alá vagy a tűzhely közelében lévő zoknikba csak kisebb dolgok kerülnek. A karácsonyi reggeli különleges édes kenyér. Az ünnepi menü aperitiffel indul, majd tenger gyümölcseivel folytatódik, a főétel pedig töltött pulyka.
Mexikó
Az ünnep estéjén énekesek vonulnak az utcára, kezükben hosszú rudakkal, amelyekre csengettyűket és gyertyákat erősítenek. Így mennek át a városon, egészen a templomig.
Norvégia
Karácsonyeste csészényi zabkását hagynak a pajtában, így akarják a rossz szellemeket távol tartani a háztól. A feldíszített fenyőfát a családok - kéz a kézben - körültáncolják, miközben karácsonyi dalokat énekelnek.
Kenya
Még a templomokat is feldíszítik szalagokkal, virágokkal, léggömbökkel, zöld növényekkel. Az ünnepi vacsorát a szabadban készítik el, nyílt tűzön. Ilyenkor a távol élõ családtagok is hazautaznak, ha csak tehetik.
Svédország
Karácsony reggelén a templomok égő gyertyákkal várják a híveket. Az ünnepi menü: hering és barna bab. A jó gyerekeknek a Mikulás a Jultomten, egy manó segítségével osztja szét az
ajándékokat.
Anglia
A gyerekek még időben levelet írnak a Mikulásnak, amit bedobnak a kandallóba, hogy az a kéményen át az Északi-sarkvidékre repüljön. Ha először az ajándéklista kap lángra, újra kell írni. Karácsonyi különlegesség a mazsolás puding, amelybe kis ajándékot is szoktak rejteni. Megtalálójának állítólag szerencséje lesz. Anglia divatot is teremtett: itt kezdtek karácsonykor fagyöngyöt függeszteni az ajtó fölé.
Olaszország
Karácsony másnapjának estéjén a gyermekeket meglátogatja a Strega Buffana nevű jó boszorkány. Söprűjén közlekedik Olaszország-szerte, és a jóknak mindenféle finomságot, a rosszaknak pedig szenet visz. Az olaszok jó barátaiknak szárított lencsét szoktak ajándékozni, hogy levest készítsenek belõle. Ez emlékezteti őket a szerény időkre, és ez hoz szerencsét nekik a következő új évben.
Ausztria
A Mikulás (Heiliger Nikolaus) december 6-án ajándékozza meg a jó gyerekeket édességgel, dióval és almával. December 24-én pedig a gyermek Jézus hoz nekik ajándékot és karácsonyfát. A gyerekek izgatottan várják, hogy megszólaljon a csengettyű. Csak ezután
léphetnek a gyertyákkal, díszekkel és édességgel feldíszített karácsonyfát rejtő szobába.
Libanon
A családok karácsony előtt egy hónappal gabonamagvakat ültetnek. December 24-én pedig a cserepeket a karácsonyi barlang és a karácsonyfa köré helyezik. A barlang Jézus születésének helyszínére utal.
Franciaország
A kisebb gyerekek kikészítik cipőiket a tűzhely közelébe, hogy karácsony estéjén a Mikulás beletegye az ajándékot. A nagyobbak a felnőttekkel elmennek az éjféli misére, majd hazatérve ülnek az ünnepi asztalhoz.
Németország
A németek karácsonykor nagyon feldíszítik a házat. Az ablakokba fakeretre erősített színes gyertyaégőket vagy színes képeket szerelnek, amelyek nagyon szépen mutatnak a téli éjszakában. A lakások többségében megtalálható a Betlehem is. A gyerekek a karácsonyi ajándéklistát rajzokkal díszítik és éjszakára az ablakpárkányra helyezik. Tetejére cukornehezéket tesznek, hogy a Mikulás biztosan megtalálja.
Új-Zéland
A karácsony náluk a nyár közepére esik, ezért ilyenkor a többség piknikezik a szabadban, vagy a tengerpartra megy. Általában hideg sonkát és jégbe hűtött sört fogyasztanak.
Dél-Afrika
Itt is nyáron van karácsony. A kiadós ebéd után a családok meglátogatják barátaikat, és karácsonyi dobozokat adnak át egymásnak, amelyben rendszerint valami ennivaló finomság van.
Finnország
A Mikulás érkezése elõtt a finnek szaunáznak egyet. Karácsony napján a legtöbb ember elmegy a templomba és elhunyt szeretteinek sírjához, hogy gyertyát gyújtson emlékükre.
Ukrajna
A gyerekeknek az ajándékot a Jégapó három rénszarvas húzta szánon viszi. Vele van Hópehely leány is, aki ezüstkék, szőrmedíszítéses ruhát, fején pedig korona formájú hópelyhet visel.
Ausztrália
A Mikulás "szánját" nyolc fehér kenguru húzza. A karácsonyi vacsorát a szabadban fogyasztják, majd lemennek a tengerpartra, vagy krikettet játszanak.
Csehország
Az emberek úgy tartják, hogy szenteste csodák történnek, ezért az éjszaka megsúghatja a jövőt. A Mikulás érkezését a gyermek Jézus jelzi kis csengettyűjével.
Lettország
A lettek szerint a Mikulás a szentestétől számított 12 napon át hozza az ajándékot a gyerekeknek! Az ünnepi menü: barna borsó, rétes, káposzta és kolbász.
Portugália
Az ajándékok a tűzhely mellett felsorakoztatott cipőkbe kerülnek. Az ünnepi vacsora: sózott, szárított tőkehal burgonyával.
Svájc
Zürichben ilyenkor mesevillamos jár, amely körbeviszi a gyerekeket a városon. A srácok karácsonyi dalokat énekelnek, közben pedig édességeket osztanak nekik.
Amerikai Egyesült Államok
Ahány etnikum él Amerikában, annyiféleképpen ünnepli a karácsonyt. A Kelet-Európából származó család pulykát készít karácsonyra, de a lengyel nagyszülők még ma is a keilbasit (lengyel kolbász) kedvelik. Az olasz származású férj viszont ragaszkodik a lasagne-hoz.
2012. december 17., hétfő
Karácsonyi szokások
A karácsonyi ünnepek kezdete november végére, december elejére esik az eljövetelt és az Úrra való várakozást jelentő adventtel, ami egyben az egyházi év kezdetét is jelenti. Eredete az 5-6. századra nyúlik vissza, amikor heti háromnapos böjttel is megtisztelték. A szentestét megelőző négy ünnepi vasárnap és szentek névnapjai (András, Borbála, Miklós, Tamás, István, János) tartoznak bele. Fenyőágból, szalmából, négy gyertyából díszített koszorút készítenek, majd e gyertyákat, az egymást követő négy adventi vasárnap gyújtják meg.
Advent időszakát régebben a termelékenységi varázslás, a nők fizikai munkától való mentesítése is jellemezte, de a legelterjedtebb hiedelem a Lucázás volt. December 13-án, Luca napján a téli hosszú éjszakákkal, vagyis a sötétséggel Szent Luca átalakult boszorkánnyá. A boszorkányok elriasztására a kulcslyukba fokhagymát dugtak, az ajtófélfába kést állítottak, az ajtóra fokhagymával keresztet rajzoltak vagy a seprűt keresztbe rakták. E napon semmit se volt szabad kölcsönkérni vagy adni, nehogy az a boszorkányok kezére jusson. Luca napján kezdték el készíteni a Luca széket. A lányok Luca napján jósolták meg jövendőbelijüket, a fiúk hajnalban kotyolni, lucázni indultak. Ajándékba tojást kaptak.
A gazdasszony a szalmát a tyúkok alá dugta, a vendégeket, pedig a konyhába ültette le. A hiedelem úgy tartotta, hogy szerencsét hoz a tyúkokra, ha elsőként legény érkezik aznap a házba. Luca napján készítettek Luca cédulát, Luca kalendáriumot, és ültettek Luca búzát. Főként a Dunántúlon elterjedt, de másutt is ismert népszokás a december 15-én kezdődő: Szállást keres a Szent család.
A katolikusok számára a karácsonyi ünnep fénypontja az éjféli mise melyet december 24-ről 25-re virradó éjszaka tartanak a templomokban, és amelyen rengeteg hívő és nem hívő ember vesz részt szerte a világon. Rómában az 5. században vezették be, a pápa azóta is minden alkalommal a római Santa Maria Maggiore templomban celebrálja. Karácsony napján a pápa kiáll a vatikáni palota erkélyére, és onnan adja áldását az emberiségnek, melyet nem csupán a rengeteg odagyűlt hívő hallhat, hanem világszerte valamennyien láthatjuk a médiák segítségével.
Karácsonykor a ház körüli állatokat gondosan ellátták, óljaikat kitakarították. Különös hiedelmek kapcsolódtak ugyanis az állatokhoz. Voltak, akik azt tartották, hogy az állatok karácsonykor beszélni tudnak. Egyes országokban szokás volt az állatoknak kis karácsonyfát állítani, de ezt a pogány eredetű szokást az egyház tiltotta.
A karácsony napi népszokások célja a gonosz ártó szellemek elűzése, amit általában zajkeltéssel, állatbőrök, jelmezek, álarcok viselésével próbáltak meg elérni. Vidékenként eltérően a gyerekek, kolindolással, regöléssel, kántálással, betlehemezéssel. Ezt a dramatikus játékot eredetileg templomokban, majd később különböző változatban házakhoz járva adták elő a gyerekek.
Gyakran állatok is szerepeltek benne, a gyermek Jézust pedig élő kisbabával jelenítették meg. A betlehemezés fontos kelléke a kis templom, melynek belsejében a királyokat Betlehembe vezető csillag és bibliai figurák találhatók. A szereplők: pásztorok, angyalok, Mária, József, előadják a Jézus születéséről szóló bibliai történetet.
Ezután a betlehemezők átadják ajándékaikat, jókívánságaikat, majd a háziak megvendégelik őket. Főként a Balatonfelvidéken szokás a betlehemezés másik fajtája, a bábtáncoltató betlehemes, itt színpadon, kis bábokkal játsszák el a történetet.
December 28-án, aprószentek napján tréfás mondókákat mondogatva, vesszőből font kis korbácssal veregetik meg a gyerekeket vagy akár az egész háznépet, hogy frissek és egészségesek legyenek.
Karácsony napjával egy újabb ünnepi szakasz veszi kezdetét, a karácsonyi tizenketted, mely 12 napig, január 6-ig, vízkereszt napjáig tart. Ez a nap egyben a vizek megszentelésének és Jézus megkeresztelésének ünnepe is. Vannak országok (pl.: Spanyolország), ahol e napot a háromkirályok napjának nevezik, és nagyobb ünnep, mint maga a karácsony.
Advent időszakát régebben a termelékenységi varázslás, a nők fizikai munkától való mentesítése is jellemezte, de a legelterjedtebb hiedelem a Lucázás volt. December 13-án, Luca napján a téli hosszú éjszakákkal, vagyis a sötétséggel Szent Luca átalakult boszorkánnyá. A boszorkányok elriasztására a kulcslyukba fokhagymát dugtak, az ajtófélfába kést állítottak, az ajtóra fokhagymával keresztet rajzoltak vagy a seprűt keresztbe rakták. E napon semmit se volt szabad kölcsönkérni vagy adni, nehogy az a boszorkányok kezére jusson. Luca napján kezdték el készíteni a Luca széket. A lányok Luca napján jósolták meg jövendőbelijüket, a fiúk hajnalban kotyolni, lucázni indultak. Ajándékba tojást kaptak.
A gazdasszony a szalmát a tyúkok alá dugta, a vendégeket, pedig a konyhába ültette le. A hiedelem úgy tartotta, hogy szerencsét hoz a tyúkokra, ha elsőként legény érkezik aznap a házba. Luca napján készítettek Luca cédulát, Luca kalendáriumot, és ültettek Luca búzát. Főként a Dunántúlon elterjedt, de másutt is ismert népszokás a december 15-én kezdődő: Szállást keres a Szent család.
A katolikusok számára a karácsonyi ünnep fénypontja az éjféli mise melyet december 24-ről 25-re virradó éjszaka tartanak a templomokban, és amelyen rengeteg hívő és nem hívő ember vesz részt szerte a világon. Rómában az 5. században vezették be, a pápa azóta is minden alkalommal a római Santa Maria Maggiore templomban celebrálja. Karácsony napján a pápa kiáll a vatikáni palota erkélyére, és onnan adja áldását az emberiségnek, melyet nem csupán a rengeteg odagyűlt hívő hallhat, hanem világszerte valamennyien láthatjuk a médiák segítségével.
Karácsonykor a ház körüli állatokat gondosan ellátták, óljaikat kitakarították. Különös hiedelmek kapcsolódtak ugyanis az állatokhoz. Voltak, akik azt tartották, hogy az állatok karácsonykor beszélni tudnak. Egyes országokban szokás volt az állatoknak kis karácsonyfát állítani, de ezt a pogány eredetű szokást az egyház tiltotta.
A karácsony napi népszokások célja a gonosz ártó szellemek elűzése, amit általában zajkeltéssel, állatbőrök, jelmezek, álarcok viselésével próbáltak meg elérni. Vidékenként eltérően a gyerekek, kolindolással, regöléssel, kántálással, betlehemezéssel. Ezt a dramatikus játékot eredetileg templomokban, majd később különböző változatban házakhoz járva adták elő a gyerekek.
Gyakran állatok is szerepeltek benne, a gyermek Jézust pedig élő kisbabával jelenítették meg. A betlehemezés fontos kelléke a kis templom, melynek belsejében a királyokat Betlehembe vezető csillag és bibliai figurák találhatók. A szereplők: pásztorok, angyalok, Mária, József, előadják a Jézus születéséről szóló bibliai történetet.
Ezután a betlehemezők átadják ajándékaikat, jókívánságaikat, majd a háziak megvendégelik őket. Főként a Balatonfelvidéken szokás a betlehemezés másik fajtája, a bábtáncoltató betlehemes, itt színpadon, kis bábokkal játsszák el a történetet.
December 28-án, aprószentek napján tréfás mondókákat mondogatva, vesszőből font kis korbácssal veregetik meg a gyerekeket vagy akár az egész háznépet, hogy frissek és egészségesek legyenek.
Karácsony napjával egy újabb ünnepi szakasz veszi kezdetét, a karácsonyi tizenketted, mely 12 napig, január 6-ig, vízkereszt napjáig tart. Ez a nap egyben a vizek megszentelésének és Jézus megkeresztelésének ünnepe is. Vannak országok (pl.: Spanyolország), ahol e napot a háromkirályok napjának nevezik, és nagyobb ünnep, mint maga a karácsony.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)